Ma 2017. június (Szent Iván hava) 26. hétfő, emléknapja, , , napja van.


IV. A Nyilaskeresztes Párt "háborús bűnössége"

A Párt háborúban vitt szerepének megvilágítására szükséges röviden ismertetni Magyarország háborús szerepét is. Véleményünk szerint Magyarország e háború során a nyugati demokráciákkal sohasem került volna hadiállapotba, ha a nyugati hatalmaknak történetesen nem a Szovjetunió, a világbolsevizmus állama lett volna természetes szövetségese egyrészt, más részt ha nem a világbolsevizmus és a Szovjetunió imperialista törekvése jelentette volna a magyarság részére a legnagyobb és a legvészterhesebb veszedelmet.

Sajnálatos tény, hogy a második világháború vihara a magyarságot olyan hatalmi csoportba sodorta, amelyben a magyar nép szembe került a nyugati hatalmakkal. Ezért azonban sem Magyarország államvezetését, de még kevésbé a magyar nép egyetemét felelősség nem terhelheti. Országunk földrajzi helyzete, faji adottságai, hagyományai és kultúrája által szorosan Nyugat hoz csatoltan, a kommunista-szláv világ imperializmusától létében veszélyeztetve a második világháborúban is azt tette, amit sorstörvényei szerint ezer éven át tennie kellett. Hivatását teljesítette, nyugativá lett önmaga és Nyugat védelmében, amely hivatás éppannyira végzetszerű, mint háládatlan feladat.

Hogy számunkra ezt a Nyugatot, amelyre kelettel szemben támaszkodnunk kellett, a második világháború kitörésekor adódott külpolitikai helyzetben a Tengelyhatalmak jelentették, ebbéli elhatározásunkat nem a "nemzetiszocialista" doktrínák, hanem a magyar nép határozott antikommunista meggyőződése és ama külpolitikai helyzet determinálták, amelyeket maguk a nyugati hatalmak teremtettek számunkra a kihatásaiban példátlanul kegyetlen trianoni békével. E béke révén - a magyarság szlavofil ellenségeinek hamis adatai alapján - az ország területének 2/3-át, nyersanyag- és energiaforrásainak 90%-át és a magyar nép 2/3-át elszakították.

Ezek előrebocsátása után meg kell állapítanunk, miszerint ama tényben, hogy Magyarország a második világháborúban a Tengely oldalán állott, egyedül az a körülmény volt döntő, hogy az Antikomintern Paktum aláírásával a tengelyhatalmak tették meg a vörös imperializmus nemzetközi izolációja felé az első lépést, és hogy a Trianont követő húszesztendős nemzeti gyász egyetlen derűs intermezzóját: a magyarlakta területek részbeni visszacsatolását a tengelyhatalmak intervenciójának köszönhettük.

E szempontok voltak irányadók akkor, amikor Magyarország az Antikomintern Paktumot aláírta. E ténnyel került Magyarország szövetségi viszonyba a Tengellyel. A polgári erkölcs világszerte tiszteli a hűséget és üldözi az árulást. Magyarország sohasem árulta el szövetségeseit. Amikor Magyarország az Antikomintern Paktumot aláírta, még nem tudhatta, hogy szövetségesei nemcsak a Szovjetunióval, hanem - ezek sorozatos külpolitikai hibái következtében - szembe fognak kerülni a nyugati hatalmakkal is.

Ugyanazzal az öngyilkossággal határos hűséggel, amellyel Magyarország szerződésbeli kötelességét az Antikomintern oldalán teljesítette, állottunk volna a nyugati hatalmak oldalára, ha történetesen ezek a hatalmak lettek volna az elsők, akik a kommunizmus elleni nemzetközi harcot meghirdetik és Magyarország sérelmeinek jóvátételében legalább annyi megértést tanúsítanak, mint a Tengely.

Távolabbi perspektívából tekintve Magyarország háborús szerepe nem a német csatlósállam megítélését kívánja, hanem annak felismerését, hogy Magyarország évezredes hagyományok alapján Kelet és Nyugat mérkőzésében önmaga és a Nyugat védelmében teljesített szolgálatot.

A Hungarista Mozgalom ebből a szempontból tekintette Hazánknak a háborúban történő részvételét. Külpolitikai állásfoglalásában sohasem a németek iránti szimpátiából vagy antipátiából ítélt. Dr. Edmund Weesenmayer, Németország 1944 március 19. utáni budapesti követe már a megszállás előtt Magyarországon tartózkodott és tárgyalásokat folytatott a német érdekek szempontjából megbízható magyar belpolitikai tényezőkkel, a megszállás esetén felállítandó koalíciós kormány ügyében.

Hogy Pártunk mennyire nem volt megbízható a német törekvések számára, élesen bizonyítja az a tény, hogy Dr. Weesenmayer még csak kísérletet sem tett arra, hogy e célból a Párthoz közeledjék. 1944 március 19-én, amikor a német haderő megszállotta Magyarországot, a Nyilaskeresztes Párt volt az egyetlen működő párt, amely deklarációban helytelenítette a megszállás tényét, kijelentvén, hogy hatalmat csakis a magyar nép szuverén akaratából kivan gyakorolni és, hogy a bekövetkezett események nem változtatják meg a Hungarizmus ideológiáját. A kormányzó és a németek által alakított koalíciós kormányban a Nyilaskeresztes Párt nem vett részt.

Ennek ellenére 1944 október 15-én a Párt mégis vállalta a politikai felelősséget a harc továbbviteléért a németek oldalán, de csakis alkotmányos úton, mert ez volt a magyar nép többségének akarata az ezeréves múlt, de főleg 1919 tanulsága alapján. Ebben az időpontban a magyarság részére nem a háború elvesztése vagy megnyerése, nem is a tengelyhatalmak melletti vagy elleni kiállás volt a kérdés, hanem elsősorban az, hogy az orosz hadsereg brutalitásaitól és a kommunizmus veszedelmétől hogyan menthetjük meg a veszélyeztetett néprétegeket, valamint a szellemi, erkölcsi és anyagi értékeket.

1944 október 15-én a kormányzó fegyverszüneti kiáltványt tett közzé, miután azonban látta, hogy lépése nem találkozik az ország helyeslésével, kiáltványát visszavonta, Szálasit miniszterelnökké nevezte ki, majd lemondott és Lakatos volt miniszterelnök tanácsára német védőőrizetet kért. A parlament határozatképes többsége e tényt tudomásul vette, Szálasi kinevezését megerősítette, ideiglenes államfői jogkörrel ruházta fel és a kormányzás alkotmányosságát biztosította.

Ezen időpontot követően Magyarország még kerek hat hónapig tartóztatta fel a vörös hadsereget Európa elleni rohamában. A dolog fontossága miatt ismételten rá kell mutatnunk, hogy az 1919 évi kommunista uralom megdöntése után, 25 éven keresztül többek között, de nem utolsó sorban, az antibolsevizmus volt a magyarság közszelleme. Az ország vezetőképes rétege, értelmisége túlnyomórészt, hivatalnoki kara pedig kizárólag nyíltan vallotta ezt a meggyőződést. A hadsereg pedig teljes egészében, cselekvőleg kompromittálta magát a Szovjettel szemben. A parasztságot létében fenyegette a kommunizmus. Munkásságunk tekintélyes része nacionalista öntudata miatt szembenállt a Szovjetunió eszméivel. Az ország jelentékeny, aktív rétegeit börtönnel, elhurcolással, hadifogsággal vagy kíméletlen megtorlással fenyegette a szovjet megszállás. Nem egy vékony vezető rétegről, hanem milliókat jelentő tömegekről volt szó, amelyek számára biztosítani kellett a menekülés útját. Az emberéletek megmentésén túl gondoskodni kellett az ország javainak, aranykészletének, a Szent Koronának, szuverenitásunk legféltettebb szimbólumának biztonságba helyezéséről. Mindez lehetetlenné vált volna, ha ellenállásunk nem biztosítja a mentéshez szükséges időt.

Az a tény, hogy a hathónapos ellenállás alatt kerek egymillió ember élt az önkéntes menekülés jogával, továbbá az a körülmény, hogy a Szovjet elől olyan országok néptömegei is elmenekültek, amelyek a nyugati hatalmakkal szövetségi viszonyban voltak, bizonyítja, hogy a Szálasi által vállalt harc nem politikai hatalomvágyból, vagy a nyugati hatalmakkal szembeni antipátiából eredt, hanem parancsoló szükségből.

Mindezek a felsorolt tények a magyarság belső szempontjából lényegesek. Önmagunk védelmében, azonban Nyugat érdekében is cselekedtünk. Budapest hősies ellenállása, amely ötven napig tartóztatta fel a vörös hadsereg rohamát, nemcsak a magyarság részbeni kitelepítését tette lehetővé, ha nem azt is, hogy a keleti-arcvonal déli szakaszán a szovjet haderők nem jutottak olyan messze Nyugatra, mint északon. Általánosságban is ez a harc le fékezte a Szovjet katonai térnyerését Európában. Ha a szovjet páncélosok Linznél és nem valahol a francia és svájci határok mentén találkoztak a nyugati hatalmak hadseregeivel, ez igen nagy mértékben a Szálasi által vezetett magyar ellenállásnak köszönhető.

E hősi és eredményes ellenállás természetesen nem kizárólag a Nyilaskeresztes Párt érdeme, hanem az egyetemes magyarság nagy teljesítménye, a magyar hadsereg önfeláldozó magatartása. Szálasi hathónapos vezetése alatt végzett munka szerves folytatása annak a kötelező magatartásnak, amely évezredes történelmünk elmellőzhetetlen velejárója, egyben betetőzése az elmúlt 25 esztendő antikommunista beállítottságának. Ezen antibolsevista közszellem eredményezte, hogy az orosz megszállás alatt sínylődő népünk az 1945-ös és 1947-es választásokon a megszállók kényszere, macchiavellizrnusa ellenére imponáló és az orosz által megszállt országokban egyedülálló módon fejezte ki azon szándékát, hogy az európai létre veszélyes marxizmus-leninizmus előtt nem hódol meg, hanem azzal szemben a legbiztosabb gátat jelenti.