Ma 2017. június (Szent Iván hava) 26. hétfő, emléknapja, , , napja van.


IV. A hungarizmus anyagi alapja

1.

A lefolyt világháború az arcvonalakon emberéletben, a frontok mögött pedig anyagiakban kívánt mérhetetlen nagy áldozatot a szembenálló felektől. A belőle fakadó békék nem hoztak megnyugvást, csak katonai fegyverszünetet. A pusztítást aztán betetőzte a háborút követő gazdasági felfordulás, amelyben százezrek véreztek el és milliók váltak kenyértelenné.

A nagytőke pedig, amely csak nyert a háborúban, ott kívánta folytatni munkásságát, ahol 1914-ben abbahagyta. A nagytőke urai merték hinni, hogy mindaz a gazdagodás, amelyet a háború milliók vére és szenvedése árán egyesek részére eredményezett, nemcsak fenntartható, hanem nagy mértékben fokozható is.

Országcsonkunkban a kormányzatok megtűrték, hogy a háború vámszedői a háború után az ország adószedőivé váljanak. Hiszen alig alakulhatott a háború óta egyetlen ipar is, amely ne a vámvédelemre épült volna; legrosszabb esetben ha a kereset veszélyben forgott a kartellek adtak "biztonságot".

A háborút egyes hadvezérek megértették. A békének nem akadt egyetlen szakértője sem. S míg Németországtól Franciaország olyan aranyszolgáltatást követelt, amennyi arany a világon egyáltalán nem is létezik, addig Amerika felejtve, hogy szövetségeséről van szó Franciaországot szorította szigorú fizetés teljesítésére. Franciaország kötelezettségének eleget tenni nem tudott, de áthárítani sem bírta, ezért az egész világ adós és hitelező, elintézetlen "lógós" állapotba került.

A béke, a mindenki békéjének szakértője a nemzetiszocializmus. Végrehajtója: a Nemzet. A nemzetiszocializmus egyik legfontosabb feladata a vagyonegyenlőtlenségek igazságos kiegyensúlyozása, a gazdasági életünkben tapasztalható gátlások, mesterségesen beállított bénulási folyamatok megszüntetése és a visszaéléseken nyugvó úgynevezett "nagyon ügyes", tehát erkölcstelen gazdagodásnak a megtörése.

Sem a vállalkozási kedvet, sem a tehetséget, sem a szorgalmat, sem a szakértelmet nem kell félteni a magyar nemzetiszocialista gazdálkodástól, mert csak határt fog szabni annak a határtalanul igazságtalan vagyonosodásnak, mely mai formájában tobzódva milliók elsorvadására és elsorvasztására vezetett. A magyar nemzetiszocialista gazdálkodás elválaszthatatlan a magyar nemzetiszocialista erkölcsi és szellemi élettől; céljában a népi közösség anyagi jóléte áll. Nemzetgazdálkodásunk és minden része tehát eszköz és nem cél.

A legnagyobb világvagyon a honképes és talajgyökeres emberiség, amelynek munkaképessége, hasznos és erkölcsös tehetsége, alkotó szelleme nincs kihasználva. Nem a forgalmi tőke hiánya miatt, hiszen a vagyon nem lett kevesebb, csak elbújt az emberiség nép milliói elől, egyesek kezébe gyűlt össze, és így hiányzik a termelés és fogyasztás körforgása.

Márpedig a kátyúba jutott gazdasági élet szekerét a néptömegekben rejtő erők nélkül, a nép milliók bekapcsolása és értékelése nélkül nem lehet kimozdítani mai helyzetéből.

Az elavult magánkapitalista rendszer ellen indított harcunkat nem lehet a zsidókérdés megoldása nélkül győzelemre vinni. A magyar nemzetiszocialista gazdálkodási rendszer megvalósítása és a zsidókérdés megoldása elválaszthatatlanok, egyik a másikból folyik, a két feladat egyazon éremnek két oldala.

Sikeres felvilágosító munkánk eredményeként a liberális magánkapitalizmusnak lassanként csak zsidó hívei maradnak, ennek ellenére még mindig megnyilvánulnak igaz, hogy mindig ritkábban olyan aggályok értelmiségünk, de különösen a nemzetre kényszerített vezető szellemek részéről, hogy a zsidókérdésnek "német szisztéma" alapján való megoldása ebben az országban a gazdasági és pénzügyi rendet egyik napról a másikra felborítaná, és hogy az ország ennek következtében gazdasági és pénzügyi téren egy napig sem állhatna fenn. Az ilyen állítás vagy vakmerő hazugság, vagy bűnös ostobaság, mely nemzetszédítéshez, nemzetrontáshoz, nemzethalálhoz vezethet. Legyen már egyszer vége annak a hivatalos babonának, hogy a magyar élet zsidó nélkül nem képzelhető el. A magyar népi közösség igenis meg tud lenni zsidó nélkül. Mi a zsidókérdést egyébként sem "idegen szisztéma" szerint fogjuk megoldani, mint ahogy az egész nemzetiszocialista gyakorlatunk sem idegen szisztéma szerint alakul, hanem a mi sajátos honi viszonyainknak és magyar faji adottságainknak megfelelően.

Igaz, hogy a zsidókérdés megoldásának az 1919/20-as években való erőszakolása izoláltságunk miatt anyagi csődbe juttatta volna az országot, ma azonban zökkenőmentesen vehető nemzetgazdálkodásunk magyar kezekbe, hiszen majdnem minden szomszédunkban nemzetiszocialista rendszer uralkodik.

Az aggályoskodók attól is tartanak, hogy a zsidókérdés megoldása alkalmával a zsidók meg fogják találni a módját annak, hogy a nemzetgazdálkodásunk felépítéséhez szükséges tőkeeszközt kivonják hazánkból és ezzel megadják a kegyelemdöfést gazdasági életünknek, sőt ezen keresztül egész államiságunknak és létünknek. Azoknak a tökéknek hiánya azonban, amelyeket a zsidóság a tiltó rendelkezések dacára is ki tudna csempészni az országból, gazdasági életünknek vajmi kevés kárt okozhat. A gyárakat, üzemeket, bányákat még sem lehet a határon átlopni. Drága honi földünk dús áldásai, vizeinek ereje, a magyar nap éltető sugarai, a magyar lángelme alkotó nagysága, a magyar nép termőképessége és akarata, cselekvéseinek átgondolt bátorsága és emelkedett erkölcsisége mind, mind gyönyörű, kipusztíthatatlan, elidegeníthetetlen és elvihetetlen tőke, ami itthon marad.

Elképzelhetetlen, hogy tíz millió magyar lerongyolódjék, éhen haljon vagy lepusztuljon vagy "Németország cselédje" legyen csak azért, mert a zsidókérdést meg merte oldani. Ha magyar népünk csak azért pusztulna el, mert a zsidó tőke pár millió pengőt kicsempészett az országból, akkor sorsunkat meg is érdemelnénk, mert azzal bebizonyítanánk, hogy haszontalanok, élhetetlenek és életképtelenek vagyunk. Kilophatják a zsidók tőkéinket millió számra, megkontreminálhatják pengőnket, telekürtölhetik a számukra egyre szűkülő világot a magyar gazdasági borzalmak minden rémségével, mégsem tehetnek tönkre bennünket, mert ma már nem csupán tíz millió magyar ellen kell küzdeniük, hanem több száz millió felvilágosodott ember ellen. Ezt rajtunk kívül ők tudják a legjobban és azt is tudják, hogy ebben a harcban okvetlenül és véglegesen ők maradnak alul.

A magyar nemzetiszocialista hatalom gondoskodik majd, hogy a zsidókérdés intézményes megoldása alkalmával gazdasági és pénzügyi rendszerünk egyik napról a másikra ne bomoljon föl. Legyünk annyira elfogulatlanok, hogy hinni tudunk a magyar nép őserejében, gazdasági rátermettségében és érettségében. Világosan áll előttünk az is, hogy gazdasági életünk megtisztításánál nemcsak a zsidókérdés megoldása döntő, hanem a zsidóság gazdasági szellemétől átitatott és megfertőzőt keresztény magyarok kizárása, leépítése és felváltása is. Mi meg merjük ezt cselekedni, mert gazdasági tudásunk és gazdasági képességeink tekintetében nekünk nem a zsidó erkölcsiségű szellem fog utat mutatni, hanem magyar népünk életereje, életrevalósága és életakarata.

A magyar nemzetiszocializmus magasztos elgondolásait továbbra is felvilágosító munkával fogjuk a gyakorlati átvalósulás számára éretté tenni. Azokkal szemben pedig, akiknek a felvilágosító munka nem használ, vagy akiknél a szocializmus hangoztatása arra jó, hogy ocsmány játékukat az "öncélú zseb" gazdasági elvének további duzzasztására használják fel, korbácsot fogunk alkalmazni.

Gazdasági életünket alapjaitól kezdve át kell szervezni, félmegoldások és megalkuvások csak oda vezethetnek, hogy Csonkaországunk valamely hatalmas szomszéd állam gyarmatává süllyedne. A Duna-medencében csakis a korral haladó átszervezések és kezdeményező, cselekvő, brutálisan reális állami célkitűzések segítségével szerezhetünk befolyást jelentő, el nem mellőzhető vezető szerepet.

A magyar nemzetiszocializmus gazdasági vonatkozásai a Hungarizmus valóságalapján válnak tényekké és jelentik egyedül a Kárpát-Duna népi közösség jólétét.

2.

Az anyagi élet alá van rendelve a Nemzet erkölcsi és szellemi életének. Egyedüli célja a népi közösség erkölcsi és szellemi életszintjének emelése, nemes formálása, hogy a népi közösség minden egyes tagja tudatos részese, serkentője, őrzője és alkotója lehessen a népi közösség kultúrájának és civilizációjának.

Az anyag mindig eszköz és nem cél.

A nemzetgazdálkodás és munkarend fogja képezni államiságunk, a Hungarizmus anyagi, gazdasági életének alapjait. A Nemzet teljességét természetes személynek valljuk, mely azáltal, hogy mint tudatos totalitás felségjogokat is gyakorol, jogi személlyé válik.

A nemzetgazdálkodás és munkarend okszerű, célszerű és korszerű felépítésének alapja a nemzetfelségjogban gyökerezik. A Nemzet gazdasági felségjogát és egyedjogát átadja felelős hatalmi tényezőjének, a magyar nemzetiszocialista államhatalomnak, hogy ez az átadott gazdasági hatalommal éljen is a népi közösség javára és hasznára. Ebből folyik: mindennek tulajdonosa a Nemzet egésze, mint tulajdonától elválaszthatatlan jógi és természetes személy, birtokosa a honképes és talajgyökeres egyén, aki az állampolgárságot elnyerte.

A Nemzet mint felség gazdasági felségjogát és egyedjogát az államhatalom útján korlátozza. A Nemzet természetes vagy jogi tagjai ilyenképpen válnak a nemzettulajdon részbirtokosaivá. Az egyén részbirtokossága nem választható el a népi közösséggel szemben szolgáltatandó kötelezettségektől. Birtokosság és kötelezettség egyensúlyban kell hogy legyen, úgy anyagi, mint erkölcsi és szellemi oldalon is.

A tulajdon és birtok egymáshoz való viszonya a termelésben, a termelés és anyagi jólét kölcsönvonatkozása, a népi közösség dolgozóinak erkölcsi, szellemi és anyagi felemelése képezik az alapját a magyar nemzetiszocialista állam nemzetgazdasági rendszerének és dolgozói munkarendjének.

A Nemzet az a valóságtest, mely mindent a leghasznosabban, a leggazdaságosabban és legbiztosabban tud kiteljesíteni. A nacionalista szocializmus és a szocialista nacionalizmus a legmagasabb, legállandóbb érték egy nemzeten belül. Ezért kell az egyénnek nemzetiszocialistának lennie. Hogy mint egyén nemzetiszocialistává lehessen, tehát nemzetet elfogadó, nemzetet szerető, a Haza valóságát követelő szocialista, olyan dolgozó nemzetet, Hazát, népi, társ és sorsközösséget kell építeni, mely minden részében szociálisan tud gondolkodni és minden részében igazi szocialista tartalommal telített.

Ebben a rendszerben a szocializmus a nemzettől és a Nemzet a szocializmustól elválaszthatatlan kialakításában, megnyilvánulásában, lényegében, szerkezetében és tartalmában, jogaiban és kötelességeiben, erkölcsi, szellemi és anyagi megnyilvánulásaiban.

A Hungarizmus nemzetgazdálkodásának és munkarendjének ideológiai alapja a szociálnacionálé és ennek tudatos gyakorlata. Az egyén tudatos nemzetiszocialistává egyedül a szociálnacionálé ideológiáján és gyakorlatán keresztül válik.

A szociálnacionálé két feltételhez szabja azt, hogy állampolgárai a nemzetgazdálkodás és a munkarend teljes jogú tagjai lehessenek: a nemzetgazdálkodás szempontjából legyen meg a szociális érzésük, a munkarend szempontjából pedig legyenek nemzettudatosan cselekvő szocialisták. A munkajog tudata és a munkakötelezettség vállalása munkaetikánk alaptörvénye.

A szociálnacionálé rendszerében a dolgozó Nemzet erkölcsi testületet, szellemi egységet és anyagi közösséget alkot. A szociálnacionálénak ennélfogva nemcsak anyagi vonatkozásai vannak, hanem erkölcsi és szellemi tényezői is. E három együttesen alkotja szerkezetét, lényegét, tartalmát, gyakorlatát. A szociálnacionálé az anyagelvűség alapjait minden vonatkozásában elveti. Történelmi materializmus, ahogyan azt a liberalizmus és kommunizmus hirdeti, nincs. Hazugság! A marxizmus nem a "történelem", hanem az aljas ösztönök materializmusa, az alacsonyrendűség örök harca és lázadása a természetes rend és fejlődés ellen, mely lázadásában a gyomorból, belekből és végbélből alkotja meg az anyagelvűségének "szentháromságát". Ösztönöket kelt, elaljasít.

Történelmi materializmus nincs. A természet nem az anyagelvűséget, az anyagiasságot ültette az emberekbe, hanem a természetes önzést, melynek nemcsak anyagi, hanem erkölcsi és szellemi vonatkozásai is vannak. A szociálnacionálé a maga felfogásában ezt a természetes, egészséges önzést fogja be a népi közösség kiegyensúlyozott gazdasági életének biztosítására.

A természetes, egészséges önzés a kölcsönös megsegítés alapján áll. A beteges, természetellenes önzés az egymás elleni harc elvét vallja, megteremtette a materializmus tévtanát, melyből a liberalizmus egészségtelen gazdasági rendszere született. A természetes, egészséges önzésből születő kölcsönös megsegítés képes csak oly társ és sorsközösség felépítésére, melyben a Nemzet, a Haza valóságok lesznek, melyben a tulajdon, a család, a vallás és a magánvagyon egymáshoz kötött viszonyai tényleg a civilizált állami és népi rend felépítését és megmaradását törvényesítik, biztosítják és védik.

A természetellenes, beteges önzés mindenben csak zsákmányt lát s minden igyekezete oda irányul, hogy minél többet zsákmányolhasson. Számára a Haza zsákmányterület, a Nemzet és tagjai rabszolgák, a társ és sorsközösség vezetője, az államhatalom pedig semmi más, mint zsákmányéhségének és zsákmányolásának őrzője, védője, törvényesítője. A liberalizmus anyagiassága és erkölcstelen gyakorlata szentesítette tulajdonképpen azt a torzmondást, hogy a magántulajdon rablás, lopás. A szociálnacionálé a maga nemzettudatos és a szocialista szabadgazdálkodáson alapuló rendszerében a munka eredményeként és értékeléseként a magánvagyont elismeri, szentesíti, biztosítja és megvédi.

A liberális elveken felépített közgazdaságunk egyik téves felfogása az, hogy csak annak van értéke, ami eladható. Ez a felfogás a liberalizmuson belül természetes is, mert annak egész lényege az anyagelvűségen, az anyagiasságon nyugszik. A szociálnacionálé rendszerében viszont csak annak van értéke, ami a népközösség erkölcsi, szellemi és anyagi fejlődését biztosítja, szolgálja és védi. Értékeket nem adunk el, hanem felhasználjuk vagy elcseréljük belső értékünk növelésére. A szociálnacionálé felfogásában egyedüli érték a honképes és talajgyökeres népi közösségben hazát valló ember, kiegyensúlyozott erkölcsében, szellemében és jellemében. Bármilyen anyagnak vagy megnyilvánulási formájának csak az ilyen ember adhat értéket. Csak az ilyen embertől függ, hogy a sárból is aranyat teremtsen. Ennek az embernek az ellenembere, a felvilágosult "világpolgár" teremtette meg az aranyból a sarat.

A Hungarizmus kiteljesülésében a szociálnacionálé az az ideológiai rendszer, amely:
a magyar nemzetiszocialista társ és sorsközösségben a nemzet minden dolgozójának munkát és megélhetést biztosít, s így a Nemzet dolgozói számára biztos és a munkást szerető nemzetet teremt;
az összes nemzetiszocialista rendszereken épülő államok és népi közösségeik dolgozóinak ideológiai alapot nyújt nacionalizmusuk és szocializmusuk megfelelő kiteljesítésére és gyakorlati beültetésére;
a nemzetgazdálkodásban a munkajogot, a munkarendben a munkakötelességet törvényesíti és védi;
a Nemzet testében erkölcsi, szellemi, anyagi egészében teljesíti ki a szocializmust és a hazát valló és nemzettől megbecsült szocialistát;
a Kárpátok övezte Duna-medence összes dolgozóinak jogon, munkán és megbecsülésen épülő nemzettudatos szocialista népi közösségéért harcol.

A Hungarizmus szociálnacionáléja szerkezetében, tartalmában, lényegében és alapjaiban ezeket az elveket rögzíti ideológiájának vezérfonalaként és fogja megvalósítani magyar nemzetiszocialista anyagi gyakorlatában az élet követelményeinek megfelelően.

3.

Minden adottság, amely formálható, értékesíthető, erkölcsi és szellemi vonatkozásaiban is elfogadható: tőke. A legértékesebb tőke: a honképes és talajgyökeres ember. Tőke minden, ami alattunk, felettünk, bennünk és körülöttünk van; ami az erkölcsi, szellemi és anyagi világban fellelhető. Aki a töke ellen beszél, az a világmindenség ellen szól. Tőke és élet egy. A körülöttünk érzékelhető tőkéből kell merítenünk, hogy élhessünk, hogy életünk céljait elérhessük. A tőke tehát eszköz, mely számunkra adatott Istentől. A kérdés csak az, hogy a tőke milyen viszonyba kerül az egyénnel. A marxizmus hirdeti: "A tőke nem lesz úr mirajtunk!" S emellett hirdeti a történelmi materializmust! Az anyagelvűség egyenjogát! Így a tőke uralmát! S uralmát az egyénnek, mert az egyén anyagelvű, anyagimádó! A legbutább, legostobább ellentmondás, mely eddig ideológiában megszületett. Az orosz nép rabszolgasorsa így kapja magyarázatát: az államhatalom mint tőke, hatalom az egyén felett.

A tőke viszonya az egyénhez szabja meg az egyes rendszerek gazdasági életének természetességét vagy természetellenességét, erkölcsiségét vagy erkölcstelenségét.

Kié a tőke? A liberalizmusban azé, aki az "ügyesebb", "kiválasztottabb", aki az erőszakosabb nem erősebb jogán a többit törvényes alapon eltiporja; a marxizmusban az államé, mint rabszolgatartó tőke-egyedhatalomé; a szociálnacionáléban a nemzeté, mint felségé, aki a tőkét mint eszközt nemzettagjai rendelkezésére bocsátja.

A nyers tőke átformálását használható életszükségletre, termelésnek nevezzük. Ki termel? A liberalizmusban a proletár a tőkésspekulációk kielégítésére, cél: a tőkés haszna; a marxizmusban a proletár az állami spekulációk kielégítésére, cél: az állam haszna; a szociálnacionáléban a Nemzet megbecsült dolgozója életszükségleteinek kielégítésére, cél: a Nemzet és az egyén erkölcsi, szellemi és anyagi erőssége, biztonsága, honképessége.

A termelés eredménye a termelvény. A termelvény eljuttatását a fogyasztóhoz, értékesítésnek nevezzük. Az értékesítésből adódik a haszon. Kié az értékesítés és a haszon?
A liberalizmusban az erőszakos tőkéé;
a marxizmusban a tőkeuras államhatalomé;
a szociálnacionáléban a nemzeté és a nemzetet alkotó tagoké.

A haszon nyersmérője a jövedelem. Kié a jövedelem?
A liberalizmusban a tőkerabló és tőkepusztító, haszonleső és felvilágosult világpolgáré;
a marxizmusban a mindent elnyelő, megszentségtelenítő állammoloché;
a szociálnacionáléban a nemzettudatos szocialistáé, aki a tőkéből termel, azt értékesíti, használja, jövedelmezteti.

Megállapíthatjuk:
a liberalizmus tőkekapitalizmus; a marxizmus államkapitalizmus, míg a szociálnacionálé nemzetkapitalizmus;
a liberalizmus szocializmusa tőkeszocializmus, a marxizmus szocializmusa államszocializmus, míg a szociálnacionálé szocializmusa nemzetiszocializmus;
a liberalizmusban az állam az egyént szolgálja, az egyén a tőkét; a marxizmusban az egyén az államot szolgálja, az állam az államcélt;
míg a szociálnacionáléban a tőke az államot, az állam a nemzetet szolgálja és a népi közösség erkölcsi, szellemi és anyagi értékeit és érdekeit kivétel nélkül minden tagjának javára és hasznára.

A szociálnacionálé az élet egyedüli anyagtana és élettana. Az igaz egyén az anyagot lelkével formálja, keze csak eszköz. S mert ez így van, a formált anyag érték és nem árú. A szociálnacionálé tehát a nemzet élettani anyagtana és nem történelmi anyagelvűsége. Élettan: a nemzet, anyagtana a nemzetben kiteljesülő szocializmus. Életközösség és anyagközösség egy társ és sorsközösségben, melynek alapja az erkölcsében és szellemében tiszta, igaz Nemzet és Haza.

A szociálnacionálé nem osztályszocializmus, hanem a nemzet egyetemének szocializmusa. Mindenkitől megköveteli, hogy egy személyben nacionalista és szocialista legyen.

Nemzetgazdasági rendszerünk alapfeltétele:

Az egy ember által összehalmozott tőkének van egy határa, melyen túl a tőke már nem egyetlen egy ember munkájának a gyümölcse, hanem a tőke felhalmozódásához a dolgozó Nemzet a termeléssel, a népi közösség milliói a fogyasztással, az államhatalom pedig a termelés, fogyasztás és haszon élvezetének a Nemzet akaratából történő biztosításával járulnak hozzá. A magyar nemzetiszocialista államhatalomnak tehát joga van ahhoz, hogy az így közös erővel felhalmozott tőke termelésébe, értékesítésébe, hasznosításába, jövedelmeztetésébe és vagyoni élvezetébe szabályozóan befolyást gyakoroljon és a tőke áldásos hasznából a résztvevőknek megfelelő részt juttasson olymódon, hogy ez a részjuttatás a népi közösségnek anyagi érdekein keresztül erkölcsi és szellemi érdekeit is szolgálja.

A magyar nemzetgazdálkodásban a teljes jogú állampolgárok egyenrangú és egyenjogú gazdasági alanyok. Minden gazdálkodási alany képességének megfelelő termelői munkakörben dolgozik.

Nemzetgazdálkodásunk és munkarendünk alapja a nemzeti tőkésrendszer, a nemzetkapitalizmus. Egyedül ez az egészséges, józan, természetes, biztos és megingathatatlan tőkerendszer, az erkölcsös viszony ember és tőke, nemzet és szocializmus között.

A termelés az a folyamat, mely arra irányul, hogy Hazánk nyers természeti adottságait, nyers tőkéit átalakítsa olyan formákba, hogy életszükségleteinket kielégítsék és népi közösségünk erkölcsi, szellemi és anyagi fejlődését, gazdagodását szolgálják.

A termelésnek három tényezője van: a tervezés, a munka és a tőke. Egymáshoz való hasznos viszonyukból adódik a munka erkölcse, a munka erkölcsös haszna és a munka hasznos értékelése. E három tényező szerves egészet képez. A termelés lehetetlen anélkül, hogy a három egyszerre, egy időben és egy helyen jelen ne legyen. A három termelési tényező nemzetgazdálkodásunkban és munkarendünkben a termelés után értékesítési, haszonrészesedési, jövedelmi és vagyonszerzési jogokkal rendelkezik. A termelés értékesítéséből vezetődik le a haszon, keletkezik a nemzeti jövedelem és ebből gyarapszik a nemzet tagjainak magánvagyona. A termelés, értékesítés, haszon, jövedelem és magánvagyon egymástól elválaszthatatlan és a nemzet összességétől is. Népi közösségünk mint egész termel, értékesít hasznosít, gyarapszik jövedelmében és vagyonában. A nemzet jövedelmének gyarapodása akkor egészséges, ha ezzel párhuzamosan tagjainak vagyona is erősödik, fejlődik. Az állam nem lehet gazdag, csak a Nemzet.

Az értékesítésből származó tiszta haszonból a termelés három alaptényezője: a tervezés, a munka és a töke egyenlő arányban részesül. Ez nemzetgazdálkodásunk egyik alaptétele. Ezen nyugszik nemzetgazdálkodásunk szociális lényege. Népi közösségünk termelésünk értékesítése szempontjából az első átvevő és fogyasztó piac. Ezért a szociálnacionálé a maga rendszerében leszögezi mint törvényt:

Gazdasági életünk alapját az az elv képezze, hogy népi közösségünk megélhetése legyen elsősorban biztosítva a meglévő földrajzi és erőforrás-adottságok alapján. A megélhetés feltétlen biztosítása után engedjen csak meg az államhatalom olyan értékesítési politikát és olyan nyereségeket, melyek egyrészt a népi közösség hiányzó szükségleteit és a munka folytonosságát, másrészt a termelésben közreműködők magánvagyonának fejlesztését teszik lehetővé.

Nemzetgazdálkodásunk a magángazdálkodáson alapszik. A nemzetgazdálkodásba szervesen beépített magángazdálkodás alapja a szocialista szabadgazdálkodás. Szocialista, mert az egyénre kötelességeket ró és minden ténykedésében köti őt a népi közösséghez s így kizárja a mohó, korlátlan egyéni tőkefelhalmozást és az ebből fakadó káros tőkekivonást. Szabadgazdálkodás, mert minden állampolgárnak egyenlő lehetőségeket és jogokat nyújt a nemzetgazdálkodásban való becsületes részvételre. A szocialista szabadgazdálkodásból adódik egyedül az igazságos szociális jövedelemosztás, mely kizárja az egészségtelen vagyoneltolódást, az egyes kezekbe felgyülemlő, a szociális nyomort okozó vagyonfelhalmozódást, az öncélú tőkeparancsuralmat. A szocialista gazdálkodás megteremti a szocialista magánvagyon egészséges alapját, mely nagy veszedelmek idején mindenkor kész áldozatot hozni a Haza és a Nemzet oltárán. Az érdekszabadságot, mely a törvény hézagaiból és ezek segítségével a nemzet kárára visszaél és az antiszociális munkarendszer fokozója kiirtjuk.

Nemzetgazdálkodásunk alkotmánya meg fogja határozni azokat az eseteket, amikor az államhatalom erre külön felhatalmazott tényezője a nemzet egyetemes érdekében az egyes természetes vagy jogi nemzettagok birtokjogát átmenetileg vagy véglegesen, teljesen vagy részlegesen megszünteti és nemzettulajdonba veheti. Ilyen esetek: átmenetileg a háború, háborús veszély, nagy veszélyek ideje és általában a fegyveres Nemzet teljes beállításának szükségessége; véglegesen a vagyon természetes vagy jogi személyeinek lázadása a nemzetgazdálkodás ellen. A szociálnacionáléban a szocialista szabadgazdálkodás jogai ott végződnek, ahol a nemzetgazdálkodás egyetemes népközösségi és a Nemzet teljességének érdekei kezdődnek. Az államhatalom feladata, hogy ezt a jogi viszonyt félreérthetetlenül, világosan, egyértelműen szabályozza.

A nemzetgazdálkodás szociális felépítésének szocialista tartalmát, biztonságát és folytonosságát a Nemzet folytonossága adja.

A nemzeti munkarend a nemzetgazdálkodásban gyökerező munkajogot és munkakötelességet jelenti. Felöleli: a munkakötelességet, a munkamegbecsülést, a munkaviszonyt, a munkavégrehajtást, a munkabíráskodást, a munkaegészségügyet és a munkaetikát. Ahogyan a "Fegyveres Nemzet" a Nemzet védekezése az imperialisztikus fegyveres kültörekvésekkel szemben ugyanúgy a nemzeti munkarend, a "Munkás Nemzet" a Nemzet védekezése az imperialisztikus, belső és külső törekvésekkel szemben gazdasági szempontból. A "Fegyveres és Munkás Nemzet" egy test, egy lélek, egy akarat, egy cselekvés, a közös célra mutatnak, működésükben közös célt szolgálnak. Egyedül működésük területe más: a "Fegyveres Nemzet" kard, a "Munkás Nemzet" pajzs a magyar Nemzet életében. Célkitűzésük közös: a magyar nemzetiszocialista népi közösség erkölcsi, szellemi és anyagi boldogságának biztosítása, törvényesítése és megvédése.

A nemzeti munkarend képezi az egyes érdekképviseletek alapját.

A nemzeti munkarend a szociálnacionálé gyakorlatát viszi a Nemzet munkás testébe és neveli azon keresztül a tudatosan cselekvő magyar nemzetiszocialistát.

A Hungarizmus szociálnacionáléja az az alap, melyet minden egyes Nemzet elfogadhat gazdasági, termelési és munkarendjében. Az összes nemzetiszocialista államok megteremtették már a tudatosan cselekvő nacionalizmust, de nem jutottak el még a tudatos szocialista nacionalizmushoz, melyből egészséges ellenhatásképpen születik meg a nacionalista szocializmus. A szocialista tudatot a nacionalizmusban egyedül a szociálnacionálé teremti meg. Addig egy Nemzet sem számíthat igazán nemzetiszocialistának, míg dolgozóinak nem adja meg a nacionalista rendben a szocialista rendet. Ez a hivatása a szociálnacionálénak. Ideológia és gyakorlat. Jog és kötelesség, munka és megbecsülés.

Angliából indult útjára a marxizmus munkás internacionáléja. A Duna-medencéből, a mi Magyar Munkás Nemzetünkből fog kiindulni és megindulni az igazi nemzetiszocializmus szociálnacionáléja, s tudjuk, hogy meg fogja hódítani minden nemzet munkás társadalmát.

A nemzetiszocializmusnak még nincs ideológiai rendszere, csak politikai és társadalmi tényezői mutathatók ki. S mert ideológia nélküli, a marxizmussal szemben még csak tagadó, elutasító álláspontot foglal el. Tágadásában és elutasításában igaza van. Egyedül tagadással azonban még nem jutunk semmire. Állítással kell legyőzni és véglegesen leszámolni vele. Új ideológiát kell szembehelyezni vele. Ez az új ideológia az életnek állítása, a munkásélet nagy pozitívuma, az anyagi élet nagy erkölcse és erkölcsös szelleme: szociálnacionálé, mely egy nemzettesten belül fejleszti ki az egyén, a nemzettag minden képességét, minden erejét, minden tudását, biztosítja kenyerét, hogy így kiteljesülve erejének nagy tudatában a nemzetközösséget munkálja és ezen keresztül a Munka Békéjét. A Munka Békéje az alapja a Fegyver Békéjének.

4.

Minden új rendszer elsősorban gazdasági beültetésével áll vagy bukik. Ez természetes is. A régi rendszert az emberek elsősorban gazdasági oldalán való elfekélyesedése miatt akarják eltüntetni gyakorlati életükből. Ezért az új rendszertől azt követelik, hogy elsősorban a gazdasági bajokon segítsen. Elbukhat az új rendszer a kezdet kezdetén másodsorban azért, ha képtelen lenne megbirkózni azokkal a rejtett erőkkel, amelyek ugyan győzelemre segítették, de a kivívott győzelem után erőteljesen felszínre szöknek és revolúcióba akarják sodorni a hatalom átvételét. Az erkölcs bátorsága kell ahhoz, hogy ezt a kísérletet kíméletlenül ne csak elfojtsák, hanem örökre lehetetlenné tegyék. A Hungarizmus mindkettőre felkészült.

Tisztában kell lenni azzal is, hogy az új rendszer beültetésénél melyek azok a feladatok, amelyek azonnal megoldhatók, és melyek azok, amelyekhez csak bizonyos átmeneti idő után lehet nyúlni. Azonnal megoldhatók: a hatalom megtartása, a személycsere, a nemzetnevelés, a propaganda, a régi gazdasági rendszer megszabályozása, a régi rendszertől visszahagyott erkölcsi, szellemi és anyagi lom eltakarítása, vagyis a rendcsinálás. A Hungarizmus ideológiai rendszerének teljes átültetése azonban csak lépésről lépésre, átmenetek beiktatásával történhet és egy nemzedék szívós, kitartó munkájához kötött.

Az evolúció és revolúció határértéke akkor tartható be, ha az új rendszer a Nemzet gazdasági életében megfontolt, józan, de nagyon erőteljes segítséget hoz. A magyar nemzetiszocializmus hungarista rendszerében a nemzetgazdálkodás és a Nemzet munkarendje szempontjából akarja és fogja elsősorban akaratát érvényesíteni. A termelés, tervezés, munka, töke, értékesítés, haszon, jövedelem, vagyon és segédeszközei átrendezése az a feladat, amely a magyar nemzetiszocializmusra vár a hatalomátvétel első évében.

Az első és legfontosabb feladat a termelés megrendszabályozása személyi és tárgyi részleteiben.

A Hungarizmus termelési rendje a nemzetkapitalizmuson, a nemzeti tőkerendszeren épül: gyakorlatában a nemzeti és szocialista hitelrendszer a legkiválóbb helyet foglalja el, éltető levegője és termékenyítő napsugara lesz.

E feladatnak a Hungarizmus anyagi részében csak úgy felelhet meg, ha pénzrendszerünket és hitelrendszerünket nemzetgazdálkodásunk követelményeinek megfelelően megváltoztatjuk. A tőkés gazdálkodás pénzrendszeréből és hitelszervezetéből való átállítás simán hajtható végre.

A pénzrendszer átszervezésének szükségességét az a lehetetlen állapot jellemzi, hogy a jelenleg érvényben lévő ún. gazdasági törvények értelmében olyan jegybank, amely érc és devizakészleteit elvesztette, egyetlen bankjegyet sem hozhat forgalomba. A gyakorlat azonban mást mutatott már a világháború előtt. Az arany és devizarendszer elve tökéletlennek, merevnek és egyoldalúnak bizonyult. A világbéke folytán ennek az elvnek és gyakorlatnak tarthatatlansága még szembeszökőbb. A jegybankok súlyosabb válságok idején szögre akasztják az elvek alapvető részét, megszüntetik az ércek és devizák korlátlan eladását, amikor a liberális termelési és tőkéspolitika ezt megköveteli. Ha pedig az aranynak és devizának szabad forgalma megszűnik, a pénz értéke már eleve elveszti kapcsolatát az arannyal. Már nem aranyfedezetű pénz, hanem értéke csupán függvénye lesz a belső valutapolitikai műveleteknek, a hitel és kamat politikai befolyásainak. Ha már a liberális gazdálkodási rendszer is ennyire "rugalmasan" kezeli ezt a kérdést, a hungarista gazdálkodásnak törvényesen szakítania kell az arany és devizafedezet elveivel pénzrendszerének átállításánál. Ez joga és kötelessége annál is inkább, mert kizáróan a nemzete szempontjából állít be mindent.

A liberális gazdasági rendszer pénzrendszerét nemzetközileg építette fel. A magyar pénz fedezete az arany és a legkülönbözőbb államok devizái. A liberális pénz így nemzetközi pénz lett. Értéke kötött lett, mégpedig külállamok pénzértékéhez kötött. Ezzel szemben a pénzből magából is ám lett, melyet adtak, vettek. Megszületett a pénzüzérkedés magasiskolája, amelynek koronázatlan tudósai, szakértői, lángelméi a valutasíberek lettek. A liberális világszemléletben anyagelvűségének egyenes következményeként a pénz az első hatalom lett. Már nem eszköz a nemzet életében erkölcsi, szellemi és anyagi hatalmának alátámasztására, hanem maga a hatalom. Erkölcse, hogy pénz nélkül semmi nem lehetséges, pénzzel minden elérhető, megvásárolható: Isten, erkölcs, szellem, hatalom, Nemzet, nép, család és nem utolsó sorban minden bűnök bocsánata. A pénzből vallás lett. Vallási tétele: imádd istenedet, mint tenmagadat! A liberális gazdasági élet nem termel, hanem pénzt hajszol. Mindegy, honnan és hogyan jön, csak jöjjön! Nincs szaga. A Hungarizmus anyagi felépítésében és rendszerében gyökeresen szakít a nemzetközi pénz törvényével. Letaszítja úrhatnám hatalmának bitorolt trónjáról, melynek zsámolya a nyomor, százezrek kenyértelensége s ismét alázatos, fegyelmezett, parancsra cselekvő szolgát farag belőle. Az élet trónusára pedig az erkölcsileg, szellemileg és anyagilag megnemesedett magyar népi közösséget fogja ültetni. Nemzetgazdálkodásunkban a pénz a nemzetet kiszolgáló pénz lesz.

Az aranyvaluta a pénz értékét egyedül az arany értékéhez köti. A jegybank egy bizonyos összegű pénzért mindig ugyanazon mennyiségű aranyat volt köteles kiszolgáltatni. Volt! Ma már ezt nem teszi meg. Az arany értéke állandóan változásoknak van kitéve, mégpedig függetlenül attól, hogy a többi termelési árú értéke hogyan ingadozik. Ebből látható, hogy az arany öncél lett. Önmagát játssza meg. Elszakadt teljesen eredeti hivatásától. A gazdasági élet számára nem jelenti a szilárd számvetési alap lehetőségét. Hozzáértők kiszámították, hogy 50 év múlva kimerülnek az összes aranybányák és aranymezők. Vajon mit fognak a "nagy" közgazdászok akkor csinálni? Nem lesz aranyutánpótlás. Gazdasági világvége lesz? Meglehet, hogy ezek a "tudós" aranyimádók éhen fognak halni, mert nem fogják a kenyeret megvenni olyan pénzzel, melynek nincs aranyfedezete. Akkor meg béke hamvaikra!

A világ termelése fokozódott. Az aranyutánpótlás nem tudott a termelés nagy ütemével lépést tartani. Az aranyfedezetű pénz kevés volt a termeléshez. Nagy "lángeszű közgazdászok", "pénztudósok" kár, hogy szerénységükben a névtelenség homályában maradtak úgy segítettek a bajon, hogy egyik napról a másikra felemelték az arany értékét majd kétszeresére. Pedig egy unciával sem lett kevesebb a világ aranykészlete. És mégis felemelték az arany kilóértékét. Nálunk a 6000 pengőt is meghaladta. És miért tették? Hogy az aranyértéktöbbletnek megfelelően több bankjegyet adhassanak ki. Ez az aranycigánykodás. Lágy cigánykodó arany. Mindegy. Lényege az, hogy az arannyal azt csinálják a nagytőkések, a nemzetközi tőkepiac koronázatlan cigányai, amit önös, önző érdekeik megkívánnak. Ha meg akarják fojtani az aranyfedezetű világot, az aranyat egyszerűen leértékelik, mert nekik ez úgy tetszene. A "civilizált" világ legfeljebb gazdasági krízisről írna, "amilyen még nem volt a világtörténelemben" és hagyná, hogy az ember százmilliók éhen vesszenek. Az arany aljasságánál csak az emberek butasága nagyobb.

Nemzetgazdálkodásnak, emberi jólétnek, az unalomig annyira hangoztatott humanizmusnak vajmi kevés köze van ehhez. Az aranyfedezetű pénzrendszer humbug! Blöff! A Hungarizmus anyagi rendjében az aranyat nemzetgazdálkodásunk munkája fogja termelni és nem a bányák. Aranyért nem fogunk pénzt, pénzért nem fogunk munkát adni. Rendszerünkben a munka egyedüli fizetsége a munkabiztos Haza és a munkabiztonságból fakadó becsületes megélhetés lesz.

Állandó értékű pénzről józan ésszel csak abban az értelemben lehet beszélni, hogy segítségével népünk, közösségünk minden egyes tagja a mindennapi kenyeret családjában és otthonában tudja, lássa és élvezze. Pénzrendszerünket úgy fogjuk megszervezni, hogy a cél: a népközösségi jólét anyagi, erkölcsi, szellemi oldalán is elérhető legyen és megvalósuljon. Azért tapasztaljuk, hogy tulajdonképpen részben csak a zsidók tudják mindennapi kenyerüket biztosítani. A pénz mai rendszere alapozza meg kizárólagosan a zsidóság jólétét. A Hungarizmus anyagi rendje a pénzt ebből az élet-egyoldalúságból ki fogja szakítani és a Nemzet szolgálatába fogja beállítani. Anyagi rendszerünkben a pénz értékét nem fogják befolyásolni az aranyérték ingadozásai vagy a nemzetközi zsidóság valutapolitikai mesterkedései.

Pénzünk fedezetét nem a nemzetközi zsidóság kezei között lévő arany fogja képezni. A pénz elismert igazi és tulajdonképpeni fedezete a dolgozó nemzet munkája és az e munkából származó forgalomban lévő jószágkészlete. A pénz áruhelyettesítő eszköz, áruszolgáltatásra, munkaértékesítésre, munkaértékelésre szolgáló utalvány. Nem lehet aranyelismervény, ahogyan azt a múltban kívánták és az arany birtokában lévő magántőkések ezt még ma is hatalmi szóval megkívánják. A Hungarizmus rendszerében a Nemzet termelő munkájának és fogyasztóképességének párhuzamos fokozásával a bankjegy forgalmát növelni lehet anélkül, hogy a pénz értéke csökkenne vagy tudományosan kifejezve, hogy ennek inflatorikus hatásai lennének.

A magyar nemzetiszocialista állam jegybankjának az lesz tehát a legfontosabb feladata és kötelessége, hogy a nemzetháztartás szükségleteinek megfelelően hozzon forgalomba bankjegyeket és ezek értékét megfelelő jegybankpolitikával állandóan egyazon szinten tartsa. A jegybank kamatpolitikájában úgy fogja az elvet és ennek gyakorlatát beállítani, hogy a hivatalos kamatláb a ráta lényegesen alatta maradjon a mezőgazdaságba fektetett tőke hozadékának.

Rendszerünkben a pénz kamata nem lehet pénz, mert nem pénzkapitalizmus az alapja. Kamata egyedül és kizáróan a vagyontöbblet, a nemzeti jövedelem, a munka és a termelés értéknövekedése, folytonossága, biztonsága.

Nemzetgazdálkodásunkban csak azok vehetnek részt, akik a termelést a magyar nemzetiszocializmus rendszerfelépítésének megfelelően képesek folytatni.

A termelésben a személytelenséget jogi formaként nem ismerjük. A személytelenség mindig felelőtlenséget jelent. Visszaállítjuk a személyes felelősséget a termelés minden ágazatában.

Akitől a gazdasági életben a hitelt megvonják, az kérlelhetetlenül elsorvad; aki pedig hitelhez jut és nem él vissza vele, bizonyosan felvirul. Hazánkban a hitelnyújtás lehetősége kizárólag a zsidó bankokrácia kezében összpontosul. Még a Magyar Nemzeti Bank hiteléhez is csak ennek a zsidó bankokráciának közvetítésével lehet hozzájutni, mert ez a Magyar Nemzeti Bank váltótárcájának "bonitása" felett őrködve közvetlen hitelt főként a nagybankoknak nyújt. Az ipari vagy kereskedelmi vállalatok közül is csak az egészen nagyoknak tehát a zsidókézben lévőknek van közvetlen benyújtói jogosultsága. Magánszemély közvetlen hitelt nem kap.

A zsidó bankokrácia azzal a hitellel, amely végeredményben a jámbor magyar közönségnek a bankokban összehordott pénzecskéiből és a Magyar Nemzeti Banktól élvezett visszleszámítolási hitelekből tevődik össze, a magyar nemzet és a magyar faj rovására a legfelháborítóbb módon visszaél. A magyar nép tőkéjéből a legszemérmetlenebb zsidó fajvédelmet és a legkérlelhetetlenebb nemzetrablást folytatja. Hitelt oly feltételek mellett, mely az anyagi fellendülést lehetővé tenné, csak zsidó vagy zsidóemlőkön élő kap. Mindenki más tönkremegy és a bankok kamatrabszolgájává válik, ha bankhitelre szorul.

A zsidóság és fizetett "tárgyilagos" "közgazdasági nagyságai" hirdetik azt a hazugságot, hogy a magyar ember a kereskedelemhez és iparhoz nem ért, mert lovagias és úr, aki nemes hagyományait védi és őrzi, született katona. Eddig nem tudtuk, hogy a kereskedelemhez és iparhoz való hozzáértés főalkotóelemei a lovagiatlanság és neveletlenség, hagyománygúnyolás és katonakötelezettség alól való kibújás. De így kell legyen, mert akkor miért emelnék ki a zsidók annyira a mi fajtánk főjellemvonásait, mint olyanokat, amelyek nem egyeztethetők össze az általuk beültetett kereskedelemmel és iparral, Igazuk is van. Ilyen iparba, ilyen kereskedelembe a magyar ember nem kapcsolódhat, mert elpusztul. Tény, hogy a hitel egyeduralkodói az ipar és kereskedelem területére "tévedt" fiainkat könyörtelenül és kérlelhetetlenül felfalják hitelpolitikájuk segítségével.

A magyar nemzetiszocialista államhatalom a pénzkibocsátás és hitelnyújtás jogát nemzetfelségjognak fogja nyilvánítani és a takarékbetétek elfogadásának és gyűjtésének jogát megfelelően fogja szabályozni. E felségjogot az állam a Nemzet szolgálatára megszervezett hitelszervezetekre fogja átruházni.

A Magyar Nemzeti Bank RT. mint részvénytársaság meg fog szűnni és a magyar nemzetiszocialista államhatalom egyik végrehajtó szerve lesz. Főtanácsa, melyben jelenleg kizárólag a bankokrácia, a nagyipar és nagybirtok képviselői foglalnak helyet, az érdekképviseletek kiküldötteiből fog összetevődni. Az érdekképviseleti főtanács állapítja meg a nemzetháztartás szükségleteit, javasolja a hitelszükségletet.

Nemzetgazdálkodást vezetünk. Az állam ezt szolgálja minden erejével. Csak államháztartás vezetése ennélfogva nem elegendő. A Hungarizmus megkívánja a nemzetháztartás vezetését. Ezért a kibocsátandó bankjegymennyiség és hitelnyújtási szükséglet a nemzetháztartás szükségleteihez fog alkalmazkodni.

A Hungarizmus anyagi rendje eszközrendszer és parancsolóan szolgálja a magyar népi közösség erkölcsi és szellemi rendjét.

A szociálnacionálé, mely az anyagi rend szocialista rendjét alkotja, kíméletlenül őrködik azon, hogy a Hungarizmus rendjének első és legfontosabb életszolgája ne lázadhasson fel soha többé a magyar népi közösség és talajgyökeres ember és az általa tudatosan törvényesített erkölcsi és szellemi rend ellen. A történelmi materializmus letaszíttatott bitorolt trónjáról, lázadása az erkölcs és szellem ellen leveretett; nemzetünk által kényszerítve helyet ad a valóságos Hazának és a valóságos Magyar Népi Közösségnek.