Ma 2017. augusztus (Kisasszony hava) 19. szombat, emléknapja, , , napja van.


III. A hungarizmus szellemi alapja

Hungarisztikus kultúrpolitikánk alapja a magyar népi kultúra, mely irányt szab a testvérnépek kultúrájának is, amelyen azok a megszabott irányban, sajátosságaiknak megfelelően, hozott hímporukat megőrizve tovább fejlődhetnek.

A magyar kultúra nem nyom el, hanem vezet. A hungarisztikus kultúra pedig az egészet rendszerbe foglalja és gyakorlatba összehozza a hungarisztikus államépítés és népi állami élet egységes szellemének kialakítása érdekében.

Kultúrpolitikánk fő célja: a Hungarizmusnak kulturális tényezőként való beállítása államiságunkba, népi közösségünkbe és szellemének elmélyítése. A magyar lelkiség alkotó tényezőinek hatóerejét, a kultúra folyton változó tartalmát állandóan vizsgáljuk és céljaink szolgálatában megfelelően felhasználjuk.

A tiszta magyar kultúra a magyarság teremtő erejének, képességének, lelkiségének, a magyar géniusznak hordozója, kifejezője és így fajunk öntudatát, gondolati, erkölcsi és érzelemvilágát, akaratát, céljait, reményeit, vágyait hűen tükrözi és sajátos életérdekeit tisztán szolgálja. A kultúra mutatja: mit gondolunk, érzünk és akarunk. A kultúra bizonyítja, mennyi a benső értékünk, mennyit érünk a világ kultúrnépeinek sorában. A kultúra fajunk legerősebb létalapja, fennmaradásunk biztosítéka.

A magyar faj teremtő ereje, szellemi képessége, a magyar kultúra benső értéke nem áll hátrább egyetlen kultúrnépénél sem. Ebből a tényből fakad kultúrönérzetünk és az a kötelességünk, hogy senki idegentől szellemi téren nem fogadhatunk el semmit anélkül, hogy mi is ne adnánk, másrészt, hogy széles körre kiterjesszük és intézményeink kiépítésével a lehető legmagasabb színvonalra emeljük. A magyarságnak magyar kultúrát adunk. Idegen szellemű kultúrát nem tűrünk, de megbecsüljük, megbecsültetjük és az egész világgal megismertetjük az igazi magasrendű kultúránkat, melyet fajunk több százados küzdelmes munkával turáni lelkéből kitermelt és értékké emelt. A kultúra hordozóját, a fajt a kultúra dinamikus tényezőinek sorában első helyre emeljük.

A magyar kultúra népi elmélyítését és tudatosítását hirdetjük és akarjuk, azért mint közkincset terjesztjük és ingyen szórjuk szét. A magyar kultúra nem lehet csak a nagyvárosok, osztályok, kasztok, társadalmi csoportok fényűzése, kiváltsága, avagy idegen üzleti vállalkozások cégére, hanem az egész magyar népközösség lelki tulajdona, szellemi közkincse kell, hogy legyen. A magyar kultúra eredetében, céljában, rendeltetésében és tartalmában: népkultúra. A néptömegekben rejlő sok alkotó tehetséget felszínre hozzuk, a nemzeti kultúra szolgálatába állítjuk, a nagy magyar népközösséget a magyar kultúra birtokosává avatjuk, mert az alulról felfelé irányuló szerves kultúrfejlődést hirdetjük és akarjuk a felülről erőszakolt terjesztés és magas kultúra népszerűsítése helyett. A népet hozzuk közelebb a kultúrához s azután a kultúrát a néphez.

A kultúrának szellemi tartalmát a kultúra intézményei őrzik, fejezik ki és adják tovább, de értékük nem az intézmények külső szervezetétől, mennyiségétől függ, hanem attól a szellemtől, melyet munkásságuk révén magukból kisugároznak. Éppen ezért nemcsak külső alakításra, külterjes fejlesztésre, hanem mentől több "kultúrtárgy" létesítésére, nem mennyiségi kultúrpolitikára törekszünk, hanem az intézmények benső szellemi átalakítására, a kultúra belterjes fejlesztésére, a nevelői intézmények tanulmányi anyagának gondos megválogatására, átalakítására és megjavítására.

Minőségi kultúrpolitikát követelünk, különös súlyt helyezve azon szellemi tényezők lelki teljességére és kiválóságára, akik az intézmények vezetőmunkásai, akiknek feladata az új hungarisztikus, ezen belül az új magyar kultúrtársadalom kialakulása, nevelése körül hivatásszerűen közreműködni. Megfelelő ember a megfelelő helyen kultúrpolitikai programot is képez és ezért a lelketlen bürokrácia és tolakodó protekcionizmus fellegvárait leromboljuk s az elnyomott kiváló tehetségek érvényesülési útját megnyitjuk, alkotóképességeiket a kultúra érdekében kihasználjuk, hogy a kultúra összes szervei és intézményei benső életükben és munkásságukban a magyarság összes értékeit összegezve a legmagasabb színvonalon mutassák be, őrizzék, fejlesszék és adják át a következő nemzedéknek, hogy híven képviselhessék az összmagyarságot és testvérnépeink kulturális közszellemét.

Célunk olyan új magyar lelki típus kitermelése, mely faji, népi talajban gyökerezik, a nemzettudatból a nemzetönérzet, öncélúság és a nemzeti hivatástudat magaslatára emelkedett, olyan nemzedék felnevelése, mely testben, lélekben erős, szép, nemes lelkű, becsületes, önzetlen, önfeláldozó, vallásos, maga erejében bízó, fegyelmezett, engedelmeskedni, tűrni, szenvedni, dolgozni, tanulni, hinni, önállóan kezdeményezni tud, előretörő, önérzetes, bátor, kitartó, eszményekért lelkesül, a Hazáért, a fajért élni s ha kell, halni is kész. A szép, jó, igaz erényei lelki összhangban építik nemes jellemét, olcsó megalkuvás helyett szívesen választja a kemény harcot, mert tudja, hogy sem ő, sem faja nem alábbvaló egyetlen nemzetnél sem és joga van az elsők sorában helyet foglalni a saját tehetségéből, kiharcolt erejéből és nem mások érdekéből és érdeméből. Nevelői intézményeink megújhodó közszelleme, az új nemzeti társadalom erkölcsi emelkedettsége, a nevelői intézmények átalakított és a nemzeti értékek ismeretére támaszkodó tanulmányi anyaga lehetővé fogja tenni, hogy a magyar ifjúság új lelki típusa mielőbb kialakuljon, méltón betöltse helyét és nagy feladatát a nemzet jelenének és jövőjének megalapozása körül elvégezhesse.

A lelkek átalakítását, újjászületését, megnemesedését, magyarabbá, önérzetesebbé való alakulását várjuk és készítjük elő; az egész vonalon a sorsközösség, a faji összetartozandóság és testvéri összetartás tudatát ápoljuk és fejlesztjük; olyan széleskörű népkultúrát akarunk, hogy a magyarság széles rétegei ne csak a fizikai élet robotját, a mindennapi kenyérgondok keserű verejtékét érezzék, hanem erkölcsileg és szellemileg felszabadulva a napos oldalra kerülhessenek és elegendő lelki rugalmassággal bírjanak az élet szépségeinek, értékeinek megismeréséhez, az élet nemes örömeinek befogadásához. Mert csak egy életerős, életvidám, rugalmas lelkületű népközösség fiatal tagjait lehet nagy nemzeti eszmék, célok lelkes szolgálatába beállítani s e célokért önfeláldozó munkásságra és kitartó harcra rávenni. Akik szürke és örömtelen hétköznapokon az idegen érdekű kartelek és nagytőke munkásai, lelkiekkel alig törődhetnek, csak üres, tengődő életet folytathatnak, nem ismerhetik nagy nemzeti és fajvédelmi kötelességeinknek széles körét, aminek betöltése reájuk vár.

A magyarság kultúrája a Távol-Keletet a Nyugattal összekapcsoló szellemi törekvések gyújtópontjában állva a földkerekségen bárhol lakó magyarokat összekapcsoló és összetartó központi szellemi erőforrás. Mindenkor meg kell őrizze egységét, faji önállóságát, minden más kultúrával szemben egyenrangúságát. Lényegéhez tartozik, hogy egységes világszemlélettel a Nemzet lelki egységét magyaros zamattal, világosan, tiszta magyar formában fejezze ki. Ezért is a magyar kultúra éltető lelkét mételyező minden káros befolyást, mely a magyar nyelv és zene, a magyar művészet faji szelleme és faji formája ellen irányul, irtani fogunk s az elidegenítésre és elnemzetietlenítésre irányuló szándékos törekvéseket a törvény szigorával fogjuk büntetni. Kultúrönérzetünkből következik, hogy kultúrfölényt senki részéről el nem fogadunk, tiltakozunk ellene és nem tűrjük, hogy idegenforgalmi érdekek örve alatt egzotikus népként kezeljenek, népi kultúránk lényegéről a figyelem máshová tereltessék.

A magyar nemzetiszocialista államrendszerünk a keresztény vallás erkölcsi alapján áll és ezért a keresztény felekezetek összhangzatos munkásságára számít. A felekezetek sem egymással, sem az államhatalommal kultúrharcba nem bocsátkozhatnak, különálló kultúrszellemet nem képviselhetnek, mert ez a nemzeti lélek kettéhasadását, a Nemzet lelki egységének megbontását idézné elő. A közreműködést békés megegyezés kell, hogy megelőzze kulturális vonatkozásban is. Az egyházak nem lehetnek állam az államban, az államhatalom azonban kiválóan gondoskodik a valláserkölcsi és keresztény egyházi érdekek szociális és kulturális kielégítéséről.

A kultúra összes intézményei, intézői, a magyarság szellemi közélete, sajtója, színháza minden megnyilatkozásában kihangsúlyozottan jelképezni fogják az új hungarisztikus államiság közszellemét, világnézetét, büszke magyar önérzetét, önállóságát, a magyar faj kulturális világállását és világértékét. Ezért is a szervező és kultúrtevékenységet, az alkotó munkát szociális, gazdasági és nemzetvédelmi haszna miatt a legmagasabbrendű emberi tevékenységnek tartjuk s gazdasági értékelésénél első sorba helyezzük.

A főhangsúlyt nem az oktatásra, hanem a Nemzet nevelésére, a népközösség lelki gondozására és lelki vezetésére kell helyezni.

A népnevelésnek szoros kapcsolatot kell tartania a Nemzet életével s azzal ellentétbe jönnie soha nem szabad, mert mindenkor a nemzeti társ- és sorsközösség építőjének kell lennie.

A tanító rend erkölcsi, szellemi és anyagi sértetlensége olyan követelmény, amelyből nincs engedmény.