Ma 2017. december (karácsony hava) 14. csütörtök, Keresztes Szent János emléknapja, Szilárda, Szilárd napja van.


II. A hungarizmus erkölcsi alapja

Igaz istenhit és igaz krisztusszeretet kizárólag csak igaz nemzetszeretethez és hazaszeretethez vezethet és fordítva: igaz nemzetszeretet és hazaszeretet vezessen el bennünket az igaz Isten és Krisztus megértéséhez.

A magyar nemzetiszocializmus gyakorlata szétválaszthatatlan Krisztus tanától.

A zsidó erkölcsi világrend gyakorlati átültetésének és megvalósításának harcos eszköze a kommunizmus; a krisztusi erkölcsi világrend gyakorlati megvalósításának harcos eszköze pedig a Hungarizmusban kiteljesedő magyar nemzetiszocializmus.

Ezek jelentik a mi mozgalmunk érvényes állásfoglalását és alapját a vallással kapcsolatban. Más alapot visszautasítunk. Ezekből folyik aztán minden cselekedetünk is. Nem tűrhető, hogy az egyén belső élete kettészakadjon, hogy vallási meggyőződése nemzeti meggyőződésével összeütközésbe kerüljön. Az egyén csak akkor egész ember és csak akkor számíthat népi közösségünk kiegyensúlyozott, igazi hasznos tagjának, ha vallási meggyőződése és nemzeti meggyőződése erős kapcsolatban és forró összhangban él lelkében és biztos egyensúlyban vetítődik ki tudatában is. Mi megadjuk Istennek, ami Istené és megadjuk nemzetünknek, ami a nemzeté.

A vallásoktatás feladata, hogy igaz keresztény embert formáljon; a nemzetnevelés feladata pedig, hogy az igaz keresztény emberből hazáját, nemzetét és fajtáját szerető egyént neveljen. Istenhez, a mi Atyánkhoz nemzetünkön, hazánkon és fajtánkon keresztül kell, hogy kapcsolatot találjunk.

Isten azért teremtett népeket, nemzeteket és azért hagyta jóvá létezésüket, hogy ezt az emberek tudomásul is vegyék és e közösségeken keresztül jussanak még közelebb szent akaratának és bölcsességének megismeréséhez.

Nem ismerünk felekezetnélküliséget. Az istentelenség minden formáját elvetjük, a vallástalanságot megszüntetjük.

Nemzetünk minden tagjának valamely bevett vagy elismert törvényes vallás keretébe kell tartoznia.

Kutatva, hogy miért helyezkedik szembe a vallás a nemzetiszocialista mozgalmakkal, két lényeges okot találunk. Ezeket az okokat mozgalmunkban felvilágosító munkával ki kell küszöbölnünk.

Az egyik okot az Egyháznak a vallási és világi totalitásra való törekvése adja. A vallási totalitásra való törekvés krisztusi parancsra történik, tehát ez tőlünk függetlenül is abszolút helyes. Az Egyháznak világi totalitásra való törekvése azonban csak a krisztusi parancsok gyarló emberi félremagyarázásán és bűnös "mellémagyarázásán" alapszik.

Az Egyház a két törekvésének ellentétes széthúzó ereje miatt határozottan kettéválasztható két külön lényegre bomlott. Az egyik a vallási Egyház, a másik a politizáló Egyház. A mi mozgalmunknak a vallási Egyházzal soha semmi baja nem lesz, sőt bennünk fogja minden körülmények között legigazibb, leghívebb, legerősebb támaszát megtalálni. A politizáló Egyházat azonban mozgalmunk semmilyen formában nem fogja tűrni.

Isten szolgái ne politizáljanak, hogy szent hivatásukat tisztán és maradéktalanul betölthessék.

Mozgalmunk ehhez a legnagyobb határozottsággal meg fogja adni a segítséget és éles határvonallal külön fogja választani a "vallásnevelést" a "nemzetneveléstől".

E kérdés megértéséhez még a következőket kell megvilágítanunk:

A történelemben három totalitás fejlődött ki egymás után, később egymást erősítve párhuzamosan. Mindháromnak közös vonása az, hogy feltétlen engedelmességet követel, így tehát mindhárom zárt testben létező legősibb parancsuralmat jelent. Legrégibb a katonai totalitás. Utána jelentkezett az Egyház totalitása és azután a gazdasági életet vezetők kiváltképpen zsidók gazdasági totalitása. Erkölcs, szellem és anyag így külön-külön megkapták legjellegzetesebb képviselőjüket, külön-külön haladtak, de nagy elhatározásokban mindig együtt látjuk őket.

A nemzetiszocializmusban azonban megszületett a negyedik totalitás: a nemzet totalitása. Ez a legtökéletesebb totalitás, mert egyesíteni képes a többit. Az újszülött Herkulesre nem jó szemmel néztek a törpe irigyek, veszélyességét abban látták, hogy az eddig függetlenül fejlődő és külön utakon haladó erkölcsi, szellemi és anyagi lényüket ez a hatalmas újszülött képes összevonni, saját erejéből képes kiteljesíteni:

a vallás totalitását mint nemzeterkölcsi tényt; a katonai totalitást mint a fegyveres nemzetet; a magángazdasági totalitást mint nemzetiszocialista közjólétet.

A harc tehát közöttük elkerülhetetlen. És valóban tény, hogy a nemzetiszocializmus pionír nemzeteinek: Olaszországnak, Németországnak mozgalmi harcaiban különösen a harc kezdeti korában a "nemzeti totalitásnak" a másik három totalitás ellene volt.

A nemzetiszocializmus győzelmes harcának végső kifejlődésében érdekesek a külön-külön vívott ütközetek részleteredményei:

az Egyház kivonja a harcból politizáló részeit és jobb időkre tartalékolja, a vallás kiegyezik; a hadsereg felszívódik a fegyveres nemzetben és legszélesebben kiteljesül; a magángazdálkodás totalitása pedig megsemmisül.

A mi mozgalmi harcunkban is így kell előrelátnunk győzelmünk eredményeit. Ezek az eredmények természetesek és teljesen fedik a nemzetiszocializmus lényegét és gyakorlatát. Egyet jegyezzünk meg; a három totalitás közül egyedül a katonaitól várhatunk jogosan megértést, mert csak ő az, amelyik a nemzetiszocializmus győzelmével tényleg nyer és a legteljesebb kifejlődéshez jut. A másik kettő veszít. Az egyik azt veszíti el, amit nem tudott ugyan elérni, de mégis mindig vesztesnek fogja magát érezni; a másik azt veszíti el, amit eddig nemzetétől minden felelősségvállalás és ellenszolgáltatási kötelezettség nélkül a gazdasági szabadság ürügyeivel elvett, élvezett és bitorolt.

Mi igaz hittel és meggyőződéssel fogjuk vallásunkat vallani, de nem értünk egyet azzal, hogy a politizáló egyházak szabják meg, milyen egyházpolitikai feltételek teljesítése mellett üdvözülhetünk csak. Ezt az üdvözülést kizárólag csak vallási egyházak biztosíthatják számunkra, ennek feltételei pedig Krisztus Urunk tiszta törvényeitől függnek és nem az egyházak politikai elgondolásaitól.

A politizáló egyházak a mi erkölcsi életfelfogásunk előtt olyan rosszak és tisztátlanok, mint azok a politikusok, akik a politikát öncélból csinálják, vagy ami még rosszabb: csináltatják.

A másik ok, amiért a vallás általában szembehelyezkedik a nemzetiszocialista mozgalmakkal, az, hogy az egyes egyházak a nemzetiszocializmus államerkölcsi felépítésében "pogányságot" látnak és egyházszakadástól félnek.

Az újpogányság torzával kapcsolatban csak annyit jegyzünk meg, hogy újpogányság ha van csak azért lehet, mert van új farizeizmus.

A liberalizmus volt az, amelyik kitenyésztette az erkölcsi, szellemi és anyagi pogányságot. Kiirtotta Istent a lelkekből, kiégette a Haza ideálját és valóságát a szívekből és az aranyborjú-imádat egész szertartását építette fel. A pogányság vádja először az ő fejükre száll, ezt tudniuk kell az egyházaknak is. Ezzel a farizeuskodó kereszténypogánysággal szemben csak mint ellenhatás születhetett meg az újpogányság, s mint szükségszerű reakció, erkölcsében, szellemében és anyagi elképzelésében valószínűleg tisztultabb, erkölcsösebb is kell legyen annál, mert hiszen akkor nem ellene született volna meg.

De mindettől eltekintve: nincs "újpogányság" nálunk!

Úgy látszik azonban, hogy gyanúsan buzgó hangoztatásával a liberális oldal újabb jogcímet szeretne teremteni, amivel a dolgok lényegéről ismét elterelheti a figyelmet. Az ismert harcmódot: árnyékokra, mellékeseményekre és mellékcélpontokra összpontosítani a nemzet ítéletét, hogy a főbűnösök menekülhessenek s a lényegi gazságok tovább folyhassanak!

Semmi közünk ahhoz, hogy más nemzetek mit akarnak kezdeni valláserkölcsi életükkel, csak ahhoz van közünk, amit mi akarunk. Mi nem az újpogánysággal fogjuk kiverni a liberális rendszer pogányait, hanem a mélységes istenhitben gyökerező magyar nemzetiszocializmussal.

Isten és nemzetünk akaratából el fogjuk nyerni azt a jogot, hogy korbácsot ragadhassunk és kiűzhessük Hazánk szent templomából azokat a kufárokat és üzéreket, akik összezúzott, csonka testünket árulják Európa területéhes népeinek és zsákmányszomjas érdekszövetkezeteinek.

A "turáni egyistenhittel" kapcsolatos állásfoglalásunk elutasító. Meg vagyunk győződve arról, hogy a turáni egyistenhit valamikor megtette kötelességét, mikor őseink erkölcsi életének gyönyörű törvényeit megadta. Kötelességét teljesítette, az új korszakban új hivatása már nincs. Meg vagyunk győződve, hogy Krisztus Urunk azért jutott el közénk olyan könnyen, mert éppen a Fehér Ló taposta előtte a magyarság erkölcsi életében az utat. Mi nem voltunk pogányok őseink erkölcseiben, nem leszünk pogányok ivadékaikban még akkor sem, ha olyan nagyon szeretnék ezt a tényleg pogány túloldalon.

Az egyházszakadás veszélye már sokkal nagyobb. Amennyiben az egyes egyházak a világmozgató nemzetiszocialista rendszerek iránt belátásra nem jutnak, az egyházszakadások valóban bekövetkezhetnek.

Ez azonban szintén nem pogányság, hanem vagy eretnekség, vagy szakadárság. Ezt az egyházaknak tudomásul kell venniük.

A mi mozgalmunk leszögezi, hogy az egyes egyházakkal szemben olyan mértéket fog álláspontjai megválasztásánál tartani, amilyen mértékben az egyes egyházak megóvják semlegességüket a magyar népi közösség most folyó alkotó harcaiban. őszinte sajnálkozással vennénk tudomásul az egyházak ellenséges magatartását népünk elementáris szabadságharcával szemben és az összes következményekért e miatt a felelősség őket terhelje.

A magyar pap szeresse Istent; Istenen keresztül pedig Nemzetét, hazáját, fajtáját. Legyen magyar pap. Mint pap túlmehet országunk határain, mint magyarnak itt élnie, halnia kell. Legyen papja és testvére minden magyarnak és hite parancsolatai szerint magyar testvéreit hozza közelebb Istenhez, ne pedig mint katolikust, reformátust, evangélikust, görög katolikust, görögkeletit vagy unitáriust. Magyar nemzetiszocialista rendszerünk keresztény magyarokat teremt, viszonzásul megköveteli, hogy a haza papjai magyar keresztényeket neveljenek nemzetiszocialista erkölcsi életünk biztos megalapozása érdekében.

A Hungarizmus erkölcsi, szellemi és anyagi felépítésében megbonthatatlan egységet képez, ezért népi közösségünk erkölcsi, szellemi és anyagi egysége is megbonthatatlan. Külön részekre szét nem választható.

Hazánk harmonikus egysége az igaz magyar nővel magasztosult család és az igaz magyar pappal magasztosult vallás két hatalmas pillérén nyugszik. Egyik pillér meglazulása megbontja nemzettestünk biztos egyensúlyát is. A Hungarizmuson épülő magyar nemzetiszocialista állam rendje az az erő, mely nem fogja megengedni a pillérek meglazítását és mindenkit, aki ezzel kísérletezik, büntető hatalmának vasszigorával kímélet nélkül sújtani fog.