Ma 2017. december (karácsony hava) 14. csütörtök, Keresztes Szent János emléknapja, Szilárda, Szilárd napja van.


A nemzet akaratmegnyilvánulása

Alapok

Ennek az alapvető kérdésnek gyakorlati megtervezése előtt a 2. Füzet idevágó egyes alapvető részeit kell ismertetnem, hogy a nemzet akaratmegnyilvánulásának nagy kérdését a következő füzettel szerves kapcsolatba és vonatkozásba állíthassam.

Azért ragadtam ki ezt az állam szervezési kérdést az alkotmányjogi kérdések köréből, mert jelenleg ez képezi országunk egyik legfájdalmasabb problémáját. A belpolitikai nyugtalanságok egyik fő okát abban látom, hogy a nemzet akaratát nem nyilváníthatja szabadon. Ebből szükségszerűen következik, hogy országunk vezetőpolitikusai a legjobb akarat és minden jó szándék dacára sem tudhatják, hogy terveiket a nemzet önakaratából vagy szabad akaratmegnyilvánulásának megakadályozása miatt fogadta el. Ez végeredményben abban csúcsosodik, hogy a vezetőpolitikus párttöbbséget igyekszik tervei számára megnyerni, mely párttöbbség azonban nem a nemzet szabad akaratmegnyilvánulása mellett jött létre. Végső kihatásaiban tehát a vezetőpolitikus állami tervei, de különösen ezek belpolitikai részei pártérdekeken és nem a nemzet érdekein segítenek. Ilyen kormányzati rendszer hasonlatos a "Hinterland" nélkül küzdő hadsereg vezetéséhez, mint amilyen példát a világháború a volt monarchia közös hadseregével szomorúan emlékezetünkbe idéz. Volt hadseregünk, melynek hazája, mögöttes országrésze, anyaországa nem volt. És van párttöbbségünk, amelynek ugyancsak nincs hazája, nincs "Hinterland"-ja, legfeljebb csak otthona van, melynek a nemzet végtelen nagy türelmében salvus conductus-t adott és biztosított. Vonatkozik ez a megállapítás azonban minden egyes pártunkra. Ne haragudjanak reám azok, akiket ez a megállapításom érint. Egyet kívánok számukra tiszta szívemből: a nagy idők nagy megértését. Mert bizony: vajúdnak a hegyek, hogy picinyke egeret megszülhessenek.

Biztos vagyok abban, hogy a jelenlegi párttöbbség igaz és tiszta meggyőződése, hogy csonka-országunkat egyedül az ő elgondolásukkal lehet ebből a nagy zűrzavarból kivezetni. Alapelgondolásuk: kivárni az eseményeket. Hátha mégis, mégis a vajúdó hegyek közmondása szolgáltat nekik igazságot. Ennek a magaviseletnek okát abban látom, hogy az ország sorsát napjainkban intéző felelős tényezők a 19. század elgondolásával akarnak segíteni, mert ebből kapták tudásuk minden alapját. Képtelenek más, az ő felfogásuk szerint forradalmi vagy legalább is felforgató eszméknek hódolni és ezeket a gyakorlati élet számára elfogadható alakba önteni. És megbocsátható, mert megérthető, ha az utolsó évtizedekben lezajlott, világot megrázó eseményeket csak mint világtörténelmi átfutó zivatarokat veszik figyelembe, melyek után újra kisüt és felragyog a 19. század napja. Meglehet azonban az is - nincs jogomban, hogy kételkedjem -, hogy ezek a férfiak mind kivétel nélkül tiszta aggyal látják a fejlődések nagy irányait, segíteni akarnak, de nem tudnak. Ennek a megbéklyózott segíteni akarásnak okait nem kutathatom, mert nem láthatok a lelkek mélyébe és nem mérhetem le az emberi gyarlóságot és gyengeséget anélkül, hogy ne válnék igazságtalanná.

Minden hatalom a néptől ered. Ez átadja hatalmát kiválasztott szervének, az államhatalomnak. Tehát: a népfenség eredendő jog, az államfenség eredő jog. A népfenség és az államfenség kölcsönvonatkozásai kiegyensúlyozottságot követelnek.

A népfenség - nevezzük ezentúl röviden csak népnek -, tehát a nép a hatalom átadásakor megszervezését és irányítását követeli az államhatalomtól olyképen, hogy ez minden érdekének megfeleljen és eleget tudjon tenni.

Az államhatalom kapott megbízatása alapján az állam mikénti megszervezését négy alapra kell fektesse. Ezek: a tervezés, a végrehajtás, a kettőt összekötő szentesítés és az ellenőrzés. A négy alapot az állam alkotmánya önti egyetlen szerves egységbe és egészbe.

A négy főalap megszervezésénél abból az emberi elgondolásból kell kiindulnunk, hogy az egyes emberre, államhatalmi alanyra csak olyan felelősséget hárítsunk, tőlük olyan nagyságú felelősség vállalását követeljünk, melyet emberi, alanyi gyarlósága még elviselni képes anélkül, hogy ezzel az államszervezésnek szükségszerűen a felelősségvállalásra épített rendszere hátrányt szenvedne. Ebből az elvből adódik az államszervezés legfontosabb alapja: a tervezés, végrehajtás és az ellenőrzés legyen egymástól független. Értem: aki tervez, ne hajtson végre, aki végrehajt vagy tervez, ne ellenőrizze saját magát. Ellenben, aki szentesített, hajtsa is végre azt, amit szentesített.

Az államhatalom négyes osztottságában a vezetőpolitikus a tervező, a törvényhozó testület a szentesítő és végrehajtó, az alkotmánybíróság az ellenőrző szervét képezze az állami főhatalomnak.

Miután a népszavazások és választások végeredményükben az államhatalom ténykedéseinek a nép részéről történő ellenőrzését jelentik, a kettő végrehajtása az alkotmánybíróság feladata, végrehajtási részében teljesen független kell legyen az állami főhatalom másik két szervétől. A vezető politikus mint legfelső állami tervező, az alkotmányban lefektetett törvények alapján meghatározza a népszavazás vagy választás időpontját - szükségességét az alkotmány határozza meg kétséget kizáró módon -, az alkotmánybíróság pedig mint legfelső állami ellenőrző a vezetőpolitikus adta időpontban az alkotmányban lefektetett törvények alapján végrehajtja.

A választójog sok vita, szóbeszéd tárgya. Általános legyen-e, titkos-e, vagy ne legyen általános csak titkos, vagy... és így tovább forgatják, váltogatják. Sok mindent várnak az új választásoktól. Legfőképpen rendszerváltozást, talán egy kis jólétet is, de mindenki - és ez való tény - az államhatalom és az államot alkotó elemek kölcsönös bizalmának visszatérését.

Igaza van annak, aki azt állítja, hogy akár titkos, akár nyílt választások alapján ül is össze a népképviselet, gazdasági helyzetünkön ez változtatni nem fog. Ha azonban arról az oldaláról fogjuk meg a kérdést, hogy könnyebben és biztosabban tudja-e az államhatalom az országot a gazdasági válságon átvezetni, ha tiszta, kormánybefolyástól mentes népakarat révén összeült népképviseletre támaszkodhatik: akkor határozottan a titkos választás mellett kell állást foglalnunk, ha kormánybefolyástól mentes népképviseletet más úton-módon nem biztosíthatunk. A választás titkossága a legkönnyebben állíthatja helyre a teljesen megingott bizalmat, mind az államhatalom, mind az állampolgárok részéről. Jelenleg a helyzet az, hogy a kormány nem bízik őrizetére bízott nyárjában, a népben, ez viszont nem bízik őrző pásztorában, a kormányban. A nemzet akaratmegnyilvánulását tárgyaló törvény a nép bizalmát és szabad akaratát tükrözze vissza.

Sokat vitatják az érettségi fok kérdését. Vitatják, hogy népünk érett-e az általános titkos választójogra. Erre csak egyetlen felelet adható: a nép érettségi foka az államhatalom érettségi fokától függ. De fordítottja is igaz: éretlen népnek éretlen államhatalma van, mert ennek nem lehetnek más jellegzetességei és tulajdonságai, mint annak a tömegnek, amelyből kiválasztódik. És: az államhatalom érettségétől függ, hogy a népnek a választás terén milyen akaratmegnyilvánulást engedélyez, vagyis, hogy a szubjektív hatalomhoz ragaszkodik-e avagy a nép akaratához, a közérdekhez. Tiszta sor, hogy eszményi elgondolás mellett az államhatalomtól függetlenül végrehajtott nyílt szavazás éppen olyan eredményt mutatna fel, mint a titkos szavazás. A hangsúly a független és szabad akaratmegnyilvánulás lehetőségén van. Ha az államhatalom ezt a szabad és független akaratmegnyilvánulást nem tudja vagy nem akarja biztosítani, akkor okvetlenül a titkos választás mellett kell lándzsát törni.

A nemzet akaratmegnyilvánulása legyen tehát független az államhatalom szubjektív törekvéseitől.

Nagy vita tárgya az is, hogy hoz-e egy új választási rendszer rendszerváltozást is magával. Sokan úgy vélik, sőt széles rétegekben el van terjedve és hintve a hiedelem, hogy igen. De nem! Rendszerváltozáshoz semmi köze a titkos vagy nyílt szavazásnak. Rendszerváltozáshoz vagy egy nagy férfiú kell, aki az idők intő szavát megérti és népét átvezeti az egyik fejlődési korszak hanyatló rendszeréből a következő fejlődési korszak helyesen felismert rendszerébe vagy pedig forradalom, melyben a tömeg erőszakosan dobja át magát az egyik rendszerből a másikba. Az első evolúciós, a másik revolúciós megrázkódtatásokkal jár. A nemzet akaratmegnyilvánulását tárgyaló törvény tehát tegye lehetővé, hogy az állam az egyik fejlődési fokról a másikra súlyos belső megrázkódtatások nélkül menjen át. Ennek első feltétele, hogy a nép cselekvőén és határozottan tudja befolyásolni az állam ügyeinek intézését.

A vázolt gondolatmenettel megadtuk a nemzet akaratmegnyilvánulásának hármas követelményét. Biztosítsa:

1. a nemzet szabad akaratmegnyilvánulását,

2. a választásoknak az államhatalom befolyásától való mentességét,

3. a népakaratnak befolyását az állam ügyeinek intézésében.

A törvény, amely a nemzet akarat megnyilvánulásának hármas követelményét összefoglalja, az államhatalom és az állam polgárai számára egyaránt jogokat és kötelezettségeket írjon elő.

A tervben ismertetett eljárásban sűrítettük össze a törvényt: "Adjátok meg a hatalomnak ami a hatalomé és a népnek ami a népé!"

A terv nem készült senki szájaíze szerint. Ismételten hangsúlyozom, nem néz pártérdeket, pártöncélúságot. Csak egyet lát maga előtt: a népet és összes érdekeit, a népet, amely pártatlan, tiszta vezetést kíván bizalma zálogául. Meggyőződésem, hogy a vázlatosan ismertetett törvény egészen biztosan meghozza azt a többséget, amely csonka országunk földrajzi és erőforrás adottságaiból merítette ezer éven át élniakarását.