Ma 2017. december (karácsony hava) 14. csütörtök, Keresztes Szent János emléknapja, Szilárda, Szilárd napja van.


A belfölddel kapcsolatos gazdasági életünk átállítása.

VI. Fejezet.

Gazdasági életünk alapját mezőgazdálkodásunk képezi. Erre épül fel, mint a szilárd és megváltozhatatlan földrajzi és erőforrás adottságok által előírt és felépített pillérekre, egész gazdasági életünk. Ipar, kereskedelem, fogyasztás, a gazdasági élet ezerfajtájú megnyilvánulása végig az államháztartásig és az államhatalom megnyilvánulásáig: mindez a mezőgazdaság befolyásának bélyegét kell magán viselje.

1. A mezőgazdálkodást az állam vezeti, irányítja és a belőle kihozható felesleget az állam helyezi el külföldi piacokon, a hasznot megosztva felerészben a termelővel.

2. Az egész mezőgazdálkodást az állam termelő- és értékesítő szövetkezetekbe tömöríti.

3. A mezőgazdálkodást az állam racionalizálja és iparosítja, azaz ellátja mindazokkal az anyagokkal, melyek hozamát és minőségét javítják.

4. A mezőgazdasági ipart az állam a mesterségesen túlfejlesztett nehéz- és egyéb ipar rovására építi fel. A leépített iparból kiváló munkásokat a mezőgazdasági iparba szívja át.

5. Túlfejlesztett vagy mesterségesen beállított iparnak számít az az iparág, amely 1921 után kapott olyan előjogokat, melyek alapján - az egészségtelen gazdasági viszonyok kihasználásával - kifejlődhetett anélkül, hogy a fennálló erőforrás adottságok alapján létalapja lett volna ebben az országban.

6. Gazdasági életünknek átállítása a lefektetett elvek alapján három éven belül történik. Három év múlva az állam kíméletlenül letöri a protekciós vámokat. A külföldön termelt minőségárunak vámkedvezményt ad, hogy ezeknek a segítségével az országban a szabadverseny egészséges medrekbe legyen átvezethető. Ezzel párhuzamosan:

a) az 1921. év előtti iparágaknak a határmegnyitástól számítandó két éven át adókedvezményeket ad az állam, hogy az első kívülről jövő lökést kibírhassák;

b) az állam megindítja az átállítás három éve alatt kidolgozott nagy állami beruházási és felépítési tervgazdálkodásának programjában sürgősségi sorrend alapján meghatározott és szigorúan körvonalazott közmunkákat, melyeket csak az 1921. év előtti iparágakkal és csak magyar munkás kezével hajtat végre.

7. A tervgazdálkodás és munkaterv alappillérei:

a) a mezőgazdálkodás iparosítása, racionalizálása; föld-, állat- és növénytermékek iparának felépítése; mezőgazdasági termelő- és értékesítőszövetkezetek, valamint állami mezőgazdasági kísérletező, kiértékelő és mintagazdaságok felállítása;

b) növény- és állattermelés márkázása, nemesítése, hozamuk fokozása;

c) a mezőgazdasági termékek kivitelének állami megszervezése, piacok biztosítása elsősorban Ausztriában és Németországban;

d) villamosítás, útépítés, melynek főiránya: Nyugat-Délkelet, főelágazások az elszakított területek főgócai irányában;

e) mezőgazdasági szakiskolák, közgazdasági egyetem felépítése, szakemberek beállítása a mezőgazdálkodással összefüggő összes állami és magánmezőgazdasági intézményekbe, a mezőgazdasági rablógazdálkodás kíméletlen letörése;

f) földhöz juttatás állami közvetlen hosszúlejáratú 2%-os kölcsönök és hitelek párhuzamos nyújtása mellett; földhözjuttatás mérve 50 holdig telepítéssel kapcsolatosan és szervesen beleillesztve a tervgazdálkodás munkatervébe; a munkanélküliek nagy telepítési tervének megvalósítása a földhözjuttatás kereteiben; a földhözjuttatás a szükséges gazdasági berendezéseket is magában foglalja;

g) visszatérés az 1927-es adóalapokra;

h) a mezőgazdaságot megnyomorító kölcsönök kamatainak 2%-ra való kíméletlen leszorítása a 200 holdas és ennél kisebb földbirtoknál, 3%-ra való leszorítása az 500 és 200 hold között fekvő földbirtokoknál, az összeseknél a rövidlejáratú kölcsönöknek a birtok hozamától függővé tett törlesztési időre való meghosszabbítása;

i) állami gazdasági számvetési szerv felállítása, mely az állam részéről történő minden beruházást a tisztességes áralakulás szempontjából megvizsgál.

VII Fejezet.

Az átállítás és a munkaterv megvalósításához szükséges anyagiak előteremtése:

1. Mindennemű külföldi pénzügyi kötelezettség beszüntetése. Alapjait és elveit lásd I. Fejezet alatt.

2. Az állam az átállítás első évétől kezdve csak azok után a takarékbetétek után vállal állami kezességet, melyeket a posta és takarékpénztárnál helyeznek el. A magánbankoknál elhelyezett betéteket az állam törvényei nem védik.

3. A postatakaréknál elhelyezett betéteket a betevők

a) vagy mint "megőrzési",

b) vagy mint "forgó" betétet helyezhetik el.

Megőrzési betét után az állam nem fizet kamatot, a betevő 1%-os megőrzési és kezelési költséget fizet, viszont a kockázat vállalásától mentes s mindenkor a betett összeget kapja vissza a betevés napján de jure és de facto fennálló értékben.

Forgó betét után az állam a törvényben megállapított kamatot adja, a betevőnek azonban 40%-os kockázatot kell vállalnia.

Spekulatív betéteket az állam nem fogad el, mert az állam sohasem foglalkozhat üzleti spekulációkkal, a leglabilisabb és egyben a legerkölcstelenebb, kimondottan öncélúságra beállított üzérkedéssel és kufárkodással.

4. Az állam az összes biztosításokat államosítja. Az átállítás első évében az Első Magyar Általános Biztosító Rt. Kivételével az összes többi biztosítótársaságok működésüket beszüntetik. Utóbbiak összes biztosításaikat és egyéb üzletkörüket átadják az említett társaságnak. Az első év letelte után az állam csak azokat a biztosításokat védi törvényeivel, melyeket a felek az említett társasággal kötöttek.

Az átállítás második és harmadik évében az állam kiterjeszti a biztosítási üzletágazatokat az állami nyugdíj-, öregségi és kereskedelmi forgalmi biztosításra. Az első csoportba tartoznak kivétel nélkül az összes állami és közalkalmazottak. A második csoport felöleli kötelezően a magánvállalatok összes alkalmazottait a tulajdonostól kezdve az utolsó munkásig, nem kötelezően azokat a magánosokat, akik öregségi biztosítást saját elhatározásukból kötni óhajtanak.

A kereskedelmi forgalmi biztosításnak az a célja, hogy az állami tervgazdálkodásban megállapított és az országban iparengedéllyel ellátott és meghonosított termelési és kereskedelmi ágak forgalomcsökkenések alkalmával, melyek az általános gazdasági helyzetből adódnak és nem a hozzá nem értésből, kisegíthetők legyenek a biztosításként lekötött összeg legfeljebb 50%-áig.

Az átállítás harmadik évében az állam teljesen átveszi a biztosítási ágat, az Első Magyar Általános Biztosító Rt. mint ilyen megszűnik, helyébe az Állami Nemzeti Általános Biztosító Intézet lép, mely közvetlenül van a Nemzeti Jegybank és Általános Hitelintézetnek alárendelve.

5. A hitelélet államosítását az állam a postatakarékpénztár útján hajtja végre. Az állam fenntartja magának azt a jogot, hogy közvetlenül adjon hitelt vagy kölcsönöket.

A magánpénzintézeteket az állam kényszeríti, hogy összeolvadjanak legfeljebb három törzsintézetbe, melyeknek üzletmenetét az állam bármikor a legszigorúbban ellenőrizheti és melyeket bármikor lezárhat. Ezek csak olyan hitel- és kölcsön-üzletekkel foglalkozhatnak, melyeket az állam szigorúan körülhatárol.

6. A Nemzeti Jegybank és Általános Hitelintézet lép a Nemzeti Bank helyébe, mely az átállítás három éve alatt felszámol és végzi mindazokat a hitel- és pénzügyleteket, melyek az állam gazdasági életének fenntartásához, fejlesztéséhez és biztosításához szükségesek. Alája tartozik a postatakarékpénztár és az Állami Nemzeti Általános Biztosító Intézet is.

7. A világháború alatt és után konjunkturális alapokon gyűjtött vagyonokat az állam állami dézsma- vagy vérmegváltási adóval sújtja, mely elérheti az ilyképen gyűjtött vagyon 70%-át. Alap az 1914-es vagyoni helyzet. Az ilyképpen kapott összegből az állam véglegesen rendezi a rokkantkérdést.

8. Az állam az összes szerződéseket, melyeket eddig kötött, vagy amelyeket üzemei vagy önkormányzattal ellátott szervei vagy ezek üzemei kötöttek, azonnali hatállyal felmondja, felülvizsgálat tárgyává teszi. Az új szerződések megkötésével az állami gazdasági számvetési szervét bízza meg.

9. Mindazok a tőkék, melyek külföldre menekültek, külföldön lettek elhelyezve és eddig még vissza nem hozattak, egy féléven belül az országba vissza kell kerüljenek. Befizetésük a postatakarék javára történik. Ezek az összegek öt éven át csak mint megőrzési betétek kezelhetők. Öt év után ezek a betétek tíz éven át visszafizetendő részletekben felszabadulnak és visszakerülnek szabad rendelkezésre a tőketulajdonoshoz.

Mindazok, akik kimentett tőkéjüket a megadott záros határidőn belül nem hozzák vissza, a kimentett tőke nagyságára való tekintet nélkül vagyonukat vagy teljesen vagy a kimentett tőke háromszoros értékéig elvesztik, ezenfelül legalább nyolcévi kényszermunkára átváltoztatható ötévi fegyházat szenvednek el összes politikai, szabadság- és polgári joguk elvesztésével. Állami alkalmazottak ezenkívül mindenféle nyugdíjra vagy kegydíjra való jogosultságukat vesztik, állami vagy közszolgálatba soha többé fel nem vehetők.

10. Az átállítás első évében az állam az összes főispáni állásokat és méltóságokat hivatalukkal együtt, az önkormányzatokat pénzügyi és gazdasági részükben teljesen megszünteti. Az országot nyolc közigazgatási és gazdasági főkerületre osztja, melyek felállítását az önkormányzatokból vett személyekkel hajtja végre. A főkerületek székhelyei: Budapest, Szombathely, Pécs, Nagykőrös, Hódmezővásárhely, Szolnok, Debrecen, Miskolc.

A főispánságok és az önkormányzatok érintett részeikben egy féléven belül felszámolnak.

Az átállítás második és harmadik évében az összes önkormányzatok minden részükben felszámolnak, megszűnnek és az egész vezetés az állam kezeibe megy át.

11. Az állam letér az aranyalapról és helyébe az állami fedezeti alapon nyugvó pénzegység kerül a következő elv alapján:

a) az állam meghatározza kenyérkeresőinek számát a nemzetközileg elfogadott kulcsszám alapján;

b) megállapítja a tehermentes létminimumot, az alapot Svájc képezi;

c) megállapítja azt a forgalomszükségességet, mely a tehermentes létminimumot - 10% jövedelmi hasznot számítva a forgalom után - okvetlenül biztosítja;

d) a pénzegységnek egy évben százszoros megfordulását véve alapul, meghatározza a kibocsájtandó bankjegymennyiség felső határát, a pénzegységnek egy évben százötvenszeres megfordulását véve alapul, meghatározza a kibocsájtandó bankjegymennyiség alsó határát;

e) az alsó és felső határ között kibocsájtott bankjegymennyiség értéke mindenkor egyenlő az eggyel; ahány százalékkal túllépi a felső határt, annyi százalékot veszít, ahány százalékkal alulmarad az alsó határral szemben, annyi százalékot nyer az egység értékében.

Példa:

a) összlakosság 10 millió lélek; kenyérkeresők kiszámításához elfogadott kulcsszám 2.5 = 40%; kenyérkeresők száma 10 millió: 2.5 = 4 millió;

b) Tehermentes létminimum kenyérkeresőként egy évre 1800 P; tehermentes létminimumszükséglet egy évbon 4 millió X 1800 P = 7,200 millió P-nek megfelelő nemzeti jövedelem;

c) Forgalomszükségesség, hogy 10% haszonlevetés lehetséges legyen = 7,200 millió X 10 = 72,000 millió P-nek megfelelő forgalom;

d) A pénzegység egy évben 100 X fordul meg;

72,000 millió: 100 = 720 millió P értékének megfelelő bankjegymennyiség, a kibocsátandó bankjegymennyiség alsó határa;

a pénzegység egy évben 150 X fordul meg:

72,000 millió: 150 = 480 millió P értékének megfelelő bankjegymennyiség, a kibocsátandó bankjegymennyiség alsó határa.

c) A 720 és 480 millió között kibocsátott bankjegymennyiség = az egységgel = 1 P.

f) Fedezetül az állam összvagyona szolgál. Az összvagyon bankjegykibocsátással 5%-nál magasabban nem terhelhető meg. Ezt a százalékot az állam mint "állami alapterhelés" felosztja az összes államot alkotó elemeire 2-20% erejéig, melyet az állam első helyen tábláz be. A teherviselésben az összes állami vagy közüzemek 20%-os állami alapterhelést kell felvegyenek.

g) Az állam az átállítás első két évében tér át erre az új alapra, az átállítás harmadik évében a Nemzeti Jegybank és Általános Hitelintézet ezeknek az alapján látja el az államot a megfelelő pénzeszközökkel.

h) Az átállítás első évében értesíti a magyar államhatalom az összes külföldi államokat, a Nemzetek Szövetségét és a Nemzetközi Fizetések Bankját pénzrendszerének átállításáról azzal, hogy az átállításakor esetleg esedékes fizetéseket az új fedezetű pénzegységgel teljesíti az 1927-es nemzetközi értékelés alapján.

12. Az állam az adókulcsot az átállítás három évére az 1927-es adókulcs alapján állapítja meg. Az ettől az időponttól számítandó mindennemű adófelemeléseket törli. Az átállítás alatt kidolgozza az adókulcs új rendszerét, mely az egészséges progresszivitás és tényleges hozadék elvén épülve, a forgalom, jövedelem és vagyon főpilléreken nyugodjék. Az állam minden polgára az átállítás évei után csak állami adót fizet, az önkormányzati adók megszűnnek. Külföldi állampolgár, amennyiben üzletkötésekkel foglalkozik az állam területén, ugyanazokat az adókat fizeti, ugyanazoknak a gazdasági törvényeknek van alávetve, mint a honpolgár.

13. Az adót havi részletekben kell teljesíteni. Az állam a költségvetési év végével a be nem futott adók összegének megfelelően állami váltókat bocsát ki az adóhátralékosok terhére. Az ilyképpen kibocsátott állami váltók a már kibocsátott bankjegymennyiséget terhelik. Ennélfogva az állam a pénzegység évenkénti százszoros megfordulását véve alapul, a kibocsátott állami váltók összegének 1/100 értékét köteles forgalomba hozni és a kibocsátott állami váltóknak megfelelő bankjegymennyiséget köteles a forgalomból kivonni. Az állami váltóknak vásárló erejük van. Az állami váltókat legkésőbben egy éven belül az adóhátralékosok terhére, 10% késedelmi kamattal terhelve, kell az államnak a törvényes fizetési eszközre beváltania.

14. Üdülés, nyaralás, vagy gyógykezelés céljából külföldre menő honpolgárok az átállítás három esztendejében csak abban az esetben kapnak engedélyt a külföldön való tartózkodásra, ha személyenként és tartózkodási idejükre havonta előzőén 300 P-t fizetnek be a postatakarékba mint megőrzési betétet. A betétet a külföldről való visszatéréstől számítandó egy éven belül 12 havi részletben visszakapják. A kezelési és megőrzési 1%-os kamatot egy évre a befizetett összeg után előre le kell fizetni. Kamatvisszatérítés nincs.

VIII. Fejezet.

1. Az állam összes alkalmazottai, végzettségük tekintetbevételével, három fizetési csoportba, ezen belül egységes fizetési osztályokba sorolnak.

a) A fizetéseket olyképen kell meghatározni, hogy az állam nagyon erős, fogyasztásra kényszerített és fogyasztóképes 300-400 P fizetéssel rendelkező alkalmazotti tömböt kapjon. A fizetés minimuma havi 30 P, maximuma 800 P.

b) Lakbér: egyszobás lakás után évenként 240-700 P, kétszobás 480-1200 P, háromszobás 1700 P. A háztulajdonosok az államtól fizetett alkalmazottaknak az államtól meghatározott lakbér fejében a meghatározott lakást adni kötelesek, melyben minden közszolgáltatásnak benn kell lennie.

c) Állami járulékot minden év novemberében az összes állami alkalmazottak kapnak. 100 P-ig terjedő fizetéseknél ez nem lépheti át a következő fizetési fokozatban élvezett illetményeket. 100 P-től 300 P-ig 50%, 301 P-től 500 P-ig 30%, 501 P-től 800 P-ig 15% a rendszeresített fizetés után.

d) Gyermeknevelési járulék gyermekenként és havonta fizetési csoportonként 5-10-15 P. Megszűnik a gyermek 6. életkorával, melytől kezdve az állam veszi kezébe alkalmazottai gyermekeinek iskolai neveltetését.

e) Ügyködési pótdíj: tisztviselőknél a fizetési csoportra való tekintet nélkül naponta 10 P, altiszteknél 5 P, egyéb alkalmazottaknál 2 P.

f) Az állam részéről támogatásban részesülő összes magán-érdekeltségek alkalmazottai az állami rendszerű fizetéseket élvezik addig az időpontig, amíg ezek a vállalatok az állam részéről szubvencióban részesülnek, vagy a szubvenciót teljes egészében 3%-os kamat mellett vissza nem fizetik.

2. A nyugdíj nagysága (kegydíj, özvegyi nyugdíj, életjáradék) a tényleges szolgálati évek száma után kerül meghatározásra, de teljesen független a tényleges szolgálat alatt élvezett illetményektől. Fizetési csoportonként minden év a havi nyugdíjilletmény számára 2-10-15 P-t jelent. Állami szolgálat határa 35 év vagy a betöltött 60. életév. Utóbbi csak azok számára, akik vezető állami szolgálatban állanak, szigorúan meghatározott tisztséget vagy hivatalt töltenek be. A legmagasabb nyugdíjak 35 évi tényleges szolgálat után fizetési csoportonként 70-350-525 P. Lakbér; mint a ténylegeseknél. Gyermeknevelési járulék nincs. Állami járulék címén évente november havában a ténylegeseknél meghatározott százalékarányban, de nyugdíj-illetményükre vonatkoztatva, állami jutalékot élveznek. 35 éven túl visszatartott állami alkalmazottak szintén a legmagasabb állami nyugdíjat kapják.

Nyugdíjat az állam csak államának területén lakó nyugdíjasának folyósít. Külföldön lakó vagy letelepült nyugdíjas nyugdíjilletményeit az állam a posta takaréknál mint megőrzési betétet befizeti. Három év után, amennyiben az érintett nyugdíjas nem települ át államának területére, az állam az illetőt törli nyugdíjasai (állami alkalmazottai) és állampolgárai sorából, a további befizetéseket a postatakarék javára beszünteti, a három év alatt ennél az intézetnél teljesített befizetéseit felszabadítja beruházások céljaira.

3. Az állami rendszerű fizetési osztályokba be nem sorolt személyek a következők: az államfő, a miniszterelnök (vezető politikus), a miniszterek, az államtitkárok és a képviselők. Az összes többi, állami szolgálatban álló - akár bel-, akár külföldön tartózkodik vagy teljesít szolgálatot -, valamely állami rendszerű fizetési csoport és osztály besorolt tagja.

A be nem soroltak tiszteletdíjat élveznek. Magassága a következő:

a) Az államfő havi 10.000 P államfői tiszteletdíjat élvez. Évente - utólagos elszámolás kötelezettségével - udvartartása 200.000 P reprezentációs átalányt kap.

b) A miniszterelnök havi 1200 P tiszteletdíjat élvez. Lakás, fűtés, világítás, kiszolgálás természetben.

c) A miniszterek havi 1000 P tiszteletdíjat élveznek. Lakás, fűtés, világítás, kiszolgálás természetben.

d) Az államtitkárok havi 800 P tiszteletdíjat és, évente 2200 P lakbért élveznek. Fűtés, világítás, kiszolgálás természetben.

e) A képviselők havi 500 P tiszteletdíjat élveznek.

f) Az összesek mindennemű kedvezményre jogosultak.

g) Az államfő kivételével állami járulékot kapnak, minden évben egyszer - november havában -, melynek nagysága azonban a tiszteletdíj 15%-ánál magasabb nem lehet. Ügyködési pótdíj nagysága mint az állami köztisztviselőknél.

h) Az államfő és a képviselők kivételével állami szolgálatból való kilépés esetén a többiek állami kegydíjban részesülnek, melynek magassága nem lépheti túl az állami rendszerű fizetéssel ellátottak legmagasabb nyugdíját és csak abban az esetben illetékes, ha három éven át megszakítás nélkül vagy megszakításokkal összesen öt éven át állottak állami szolgálatban.

4. Külföldön állandóan vagy két héten túl tartózkodó honpolgár illetményeire vonatkozóan az állam minden egyes esetben külön dönt. Elv: a külföldön élvezett illetmények nem haladhatják meg az anyaországban ugyanabban a fizetési csoportban és osztályban szolgálatot teljesítő állami tisztviselő rendszeresített illetményeinek kétszeresét.

Két hétig (14 napig) tartó hivatalos külföldi útnál a belföldön rendszeresített fizetés és naponta 20 P ügyködési pótdíj jár. Hivatalos átmeneti kiküldetések 14 napnál tovább nem tarthatnak.

5. Reprezentációs átalánya belföldön egyedül az államfőnek van. Csak ő reprezentál. Az ebből a ténykedésből felmerülő költségeket az udvartartása számára biztosított évi hányadból kell fedezni (VIII. Fejezet 3. a) pont). A költségvetési év végén fennmaradó összeg a következő költségvetési évben 200.000 P-re lesz kiegészítve.

A külképviseletek reprezentációs költségei költségvetési évenként és a politikai és gazdasági képviseleteknél a 12.000 P-t nem haladhatják meg.

6. Az állam a VIII. Fejezet 1-5. pontjaiban tárgyalt személyi járandóságokon kívül más személyi illetményeket nem számolhat el és nem vehet fel az állam költségvetésébe. Ezek az illetmények az állami költségvetés "személyi kiadások" fő részében szerepeljenek. A személyi kiadások a normál státus egyik részét képezzék.

7. Az állam az átállítás első évében a lefektetett fizetési és nyugellátási rendszerre tér át 1919 október 1-ére visszamenő hatállyal és az új rendszer alapján az állami és közalkalmazottak létszámát kíméletlenül végrehajtott nyugdíjazásokkal a kidolgozott közigazgatási átszervezési tervének megfelelő létszámra apasztja. Az ilyképpen kapott létszám képezi az állam normál státusát, mely változatlan és egyedül törvényhozási úton emelhető.

8. Amennyiben az állam kénytelen volna a meghatározott fizetéseket és nyugdíjakat leszorítani, köteles a levont összeget a postatakarékban az állami alkalmazott javára írni mint megőrzési betétet, de megőrzési és kezelési kamatszedés joga nélkül. Az ilyképpen jóváírt összeget az állam visszafizetni tartozik:

a) azonnal haláleset alkalmával, három hónapon át;

b) legkésőbben két éven belül.

9. üzlethelyiségek, raktárhelyiségek vagy egyéb üzleti céllal bérelt helyiségek bérösszegét a ténylegesen lebonyolított forgalom után fizetik a bérlők. A kulcsszámokat az állam határozza meg.

10. Az államhatalom a felhatalmazási törvény alapján jogot kap, hogy háború esetén vagy akkor, ha más közvetlen veszély fenyegeti az állam rendjét, békéjét és szociális felépítését, belenyúlhat a magánalkalmazottak fizetési rendszerébe és elrendelheti az állami rendszerű fizetésekre való áttérést előre meghatározott időtartamra a magánvállalatoknál is.

a) Az átállítás éveiben egyedül állami rendszerű fizetések kerülhetnek folyósításra az összes magánvállalatoknál. A jövedelem többi része a postatakarékba kerül mint forgó betét, mellyel a magánvállalat indokolt esetben rendelkezhet, de csak a feltétlenül szükséges összeg erejéig. Az összeg magasságát a vállalat üzletmenete és üzletmenetének fenntartásához szükséges forgalomszükségesség határozza meg.

11. Az állam beruházásait az alább felsorolt kivételektől eltekintve, a magánüzemek útján eszközli.

a) Az állam kezében maradnak: vasút, út, viziútak, légiforgalom, távbeszélő, távíró, rádió, posta, a forgalom lebonyolításának minden eszköze és ennek biztosítása, az elsőrangú megélhetési cikkek árszabályozása állami üzemek beállítása révén, ú. m.: villany, gáz, víz, köztisztaság, közegészség, az összes termelő és értékesítő szövetkezetek, kenyér, liszt, hús, cukor, szén, fa, elsőrendű szükségletet jelentő ruházati cikkek ármeghatározásának joga és az állam védelmét kiszolgáló ipar.

b) Az állami üzemeket az állam olyképpen szervezze meg, hogy:

- ezek tényleg árszabályozóan tudjanak hatni a belkereskedelemre;

- ugyanolyan terheket vállaljanak, mint a magánüzemek, (dó, stb. tekintetében), önmagukat fenn tudják tartani, az üzemi és adminisztratív költségek fedezetet találjanak üzemképességükben, ezenkívül nyereséget tudjanak az államnak biztosítani;

- ezekben kizáróan csak szakemberek legyenek alkalmazva;

- személyi járandóságok tekintetében állami rendszerű fizetéseket folyósítsanak.

12. Az állam elsősorban a minimális megélhetést biztosítja állampolgárainak. Annak biztosítása után engedjen meg szigorúan meghatározott nyereségeket.

a) Az állam meghatározza a belszükséglet mérvét és nagyságát. A belszükséglet nem képezheti spekuláció tárgyát, független az árspekulációtól.

b) Az árú a termelőtől a fogyasztóig legfeljebb egy közvetítő kezén mehet át.

c) A hasznot az állam a következőképpen, szabályozza:

- termelői haszon 10-12%;

- közvetítői haszon 2-4%.

d) Az egyes vállalatok rezsiköltségeit az állam mindenkor felülbírálhatja, állami gazdasági számvetési szervének javaslatai alapján megváltoztathatja.

13. Vagyonszabadság az állam területéhez van kötve. Külföldre az összehalmozott tőke egyedül az állam beleegyezésével és tudtával kerülhet. Az ilyképpen külföldre engedett vagyonok tulajdonosai az anyaországra meghatározott adók kétszeresét fizetik, ezenkívül belföldi vagyonukat kötelesek a külföldön elhelyezett összeg kétszeres értékéig az állam javára megterhelni. Az ilyképpen az állam javára zárolt vagyonrész felszabadul, amint a külföldre vitt vagyon teljes egészében visszakerül.

14. A tőzsde szigorú állami felügyelet alá kerül. Elv: csak konkrét üzletkötések engedélyezhetők.

a) A valutaspekulációkat az állam betiltja.

b) Határidős üzletkötések tilosak. A pénzügyileg megszorult gazdáknak mindenkor az állam nyújt közvetlenül előlegeket.

Gabonatárak felállításával az állam elejét veszi, hogy a gazdák termelvényeiket kényszerűségből elkótyavetyéljék.

15. Az összes magánvállalkozások minden alkalmazottaikat öregségi biztosítás kötésére kötelezik az állam részéről meghatározandó kulcsszám alapján. Ennek felét a munkaadó, felét az alkalmazott fizeti.

16. A megélhetés biztosítása és biztonsága érdekében az állam kimondja a munkához való jog és munkakötelezettség törvényét. A sztrájk tilos. Szigorú büntetés alá esik.

Az átállítás első évében az állam munkabíróságokat állít fel, amelyekben mind a munkaadó, mind a munkátvevő egyenlő számban legyen képviselve. Bérkérdésekben ez a bíróság hozza ítéleteit, melyek fellebbezhetetlenek. Ítélethozásig a szerződésileg fennálló kölcsönös kötelezettségek mérvadók.

17. Az álláshalmozások megszűntetésére és ezzel kapcsolatosan a diplomás állásnélküliek elhelyezésére vonatkozóan elv legyen:

a) Állami tényleges vagy nyugdíjas alkalmazott nem vállalhat egy második állást.

b) Állami vagy közpénztárból csak egy fizetés vehető fel.

c) Az összes magánérdekeltségek számára az állam megállapítja a személyi státust, mely az egymáshoz való személyi és fizetési kötöttség elve alapján épül s öleli fel az érdekeltség összes alkalmazottait. A személyi státus megállapítása a létminimum biztosításán, az üzem jövedelmén, forgalmán és üzemképességén épül.

d) Az állam megállapítja, hogy az egyes magánérdekeltségek jövedelmüknek megfelelő hány kenyérkeresőt tudnak eltartani. Ennek a megállapításnak megfelelően minden egyes magánérdekeltségnek annyi alkalmazottat kell tartania és foglalkoztatnia, amennyit az állam részükre előír.

e) Az állam elrendeli, hogy az egyes magánérdekeltségek mindazokat a szerveket építsék le, melyek eddig arra szolgáltak, hogy az államnál vagy egyéb közületnél üzleteket kijárjanak, mert az állam felállított állami gazdasági számvetési szervével a szabad verseny alapján befutó ajánlatokat politikai és személyi kérdésektől mentesen fogja elbírálni.

f) Az állam mezőgazdaságának és kereskedelmének korszerű átállításával átvezeti a más szakmában feleslegessé vált diplomásokat. A közoktatásügyet olyképen fogja átállítani, hogy a súly a mezőgazdasági, kereskedelmi és az ezekkel összefüggő szakkiképzésen legyen.

g) Az átállítás első évében az álláshalmozások és a kijáró szervek szűnnek meg. Az átállítás három évében az állásnélküli diplomások mezőgazdasági és kereskedelmi átképzése kerül végrehajtásra. Az átállítást követő következő két évben az állam a tervezett telepítések keretén belül elhelyezi az ilyképen átképzést nyert állásnélküli diplomásokat, akik gerincét képezik az állam részéről felállításra kerülő gazdasági kerületek és alkerületeknek.

h) Az átképzés ingyenes. Történik az egyes szakiskolákon.

i) Ugyancsak szigorú felülvizsgálat alá veszi az állam az átállítás első övében az összes iparengedélyeket és a kifejteti elv alapján juttatja az állásnélküli diplomásokat - mindenkor hangsúlyozva a megfelelő átképzést és ennek szükségességét - megfelelő tisztességes megélhetéshez.

j) Iparengedélyek kiadása az átállítás első évében teljesen szünetel. Külföldiek számára eddig kiadott iparengedélyeket az állam megsemmisíti, iparengedély nélkül az országban üzérkedő külföldieket iparengedély kiváltására kötelezi.

k) Az átállítás második és harmadik évében az állam meghatározza, hogy milyen iparengedélyeket, milyen számban és kinek ad ki, kit erősít meg benne, vagy kinek iparengedélyét vonja be. Az állam tartja fenn magának a jogot, hogy a megállapított iparengedélyek számát bármikor emelhesse vagy szükség esetén csökkenthesse. Iparengedéllyel ellátott érdekeltségnek állami kereskedelmi biztosítást kell kötnie.

18. A hadikölcsönkötvények és a házassági óvadéktőkék valorizálásának kérdésében az állam a következő eljárást foganatosítja:

a) A valorizálás az 1933 január 1-én volt tényleges állapot alapján történik.

b) Valorizálás alá kerülnek azok a kötvények, melyek 1933 január 1-ével az országban voltak és magánosok kezében, akik ősjegyzők, tehát de jure és de facto kötvénytulajdonosok.

c) Külföldön, az egyes bankoknál vagy más hitel-, pénz vagy magánérdekeltségeknél levő, a spekuláció céljaira összevásárolt kötvények nem kerülnek valorizációs eljárás alá. Ezeket a kötvényeket a kötvénybirtokosok egy félév leforgása alatt a Nemzeti Jegybank és Általános Hitelintézetnek kell beszolgáltassák. A türelmi idő letelte után ezek a kötvények értéküket elvesztik, semmisek.

d) A valorizáció mérve 10-2%-ig. Még pedig: 100.000 K névértékű 10%, 500.000 K névértékig 8%, 1,000.000 K névértékig 5%, ennél magasabbak 2%. Az átállítás első évében a 100.000, második évében az 500.000 K-ig szóló kötvények, harmadik évében a többi kerül beváltásra.

e) A valorizáláshoz szükséges pénzt az állam a külföldi kölcsönök kamattörlesztéséből veszi (1. Fejezet 3. b) pont). A kifizetésnél levonásra kerülnek mindazok az összegek, melyeket az állam eddig hadikölcsönsegélyek alapján már törlesztett.

f) A hadikölcsönkötvények és óvadéktőkék az átállítás időpontjától kezdve nem játszhatók meg a tőzsdén.

19. Magánérdekeltségek javára első helyre történt betáblázásokat az állam második helyre szorítja, ha olyan állampolgárnak nyújt hitelt vagy kölcsönt, akinek ingatlanja (ingósága) első helyen egy magánérdekeltség részéről már meg van terhelve.

20. Mindazok a magánüzemek és magánérdekeltségek, amelyek az állam részéről kidolgozott és törvénybeiktatott vagy rendeletileg közölt elhatározásai ellen vétenek, "állami gyámság" alá kerülnek. Ez azt jelenti, hogy az ezzel érintett üzem teljesen állami ellenőrzés, felügyelet és vezetés alá kerül mindaddig, míg a törvénynek megfelelően át nem lett állítva. Az állam határozza meg, hogy a kérdéses üzem mikor kapja vissza teljes szabad rendelkezési jogát.

IX. Fejezet.

Csonka-országunk államháztartásának átállítása a következő elveken nyugodjék:

1. Az állami költségvetés magasságát az ország adóképességétől kell függővé tennünk. Az adóképesség tényezői: az ország termelőképessége, fogyasztóképessége, forgalomképessége és ezek biztonsága. Ezek együttesen adják a megélhetés alapjait. A megélhetés biztosítását és biztonságát tárgyaló VIII. Fejezetben megadtuk az adóképesség alapjait.

2. Az állami költségvetés bevételi és kiadási tételei legalább is egyensúlyban kell legyenek, de nem a papiroson, hanem a valóságban. Amennyiben a bevétel a kiadások tételét nem közelíti meg, a kiadások oldalán olyan törléseket kell eszközölnünk, melyek nem hátrányosak a megélhetésre és az adóképességre.

3. Az állam költségvetését olyképpen állítsa át, hogy az adók alakjában ténylegesen befizetett pénzmennyiség legyen az alapja a jövendő költségvetés megtervezésének. Ebből következik, hogy az állam kiadási szükségleteit ne az irreális valószínűségi számítási alapokon nyugvó, előre megállapított bevételi-lehetőségektől tegye függővé, hanem a már befizetett és ténylegesen meglevő pénzösszeg képezze háztartási számvetésének konkrét alapját.

4. Az előző évben befolyt adómennyiség képezze az államháztartás következő költségvetési évének alapjait. A költségvetési év jelenti egyszersmind az államháztartás gazdasági évét is. A kettő kezdődik minden év november 1-ével, végződik a következő év október 31-ével. Adókivetés ideje: minden év július, augusztus és november havában.

5. Az átállítás három esztendejében az állam államháztartásának új alapokra való fektetését a külföldre menekült tőke visszahozatala és a költségvetésbe való teljes beállítása segítségével hajtja végre.

a) A visszahozott tőke egy gazdasági év költségvetési szükségleteként kerül felhasználásra. A rendes adókból befolyó összeg - amellett, hogy az ország gazdasági vérkeringésébe kerül - a következő gazdasági év költségvetési alapját képezi.

6. Amennyiben a külföldre menekült tőke a büntető rendelkezések dacára nem kerül vissza az országba, az államhatalom az új rendszerre 15 éven belül tér át.

a) Minden évben a befolyt adókból 40-50 millió P-t visz át a következő-költségvetési évre olyképen, hogy vagy a beruházások ütemét lassítja, vagy pedig a külföldre menekült tőkék tulajdonosainak vagyonát az államháztartás céljaira lefoglalja.

b) A 6. a) pontból adódó összegeket az állam közvetlenül vezetheti át a hiteléletbe vagy adhat belőlük kölcsönöket, de legfeljebb 10 évre 2% kamattal. Ezek a kölcsönök csak hasznot levető beruházásokra fordíthatók.

c) Az állami kölcsönöket és hiteleket a kölcsönt vagy hitelt vevőnek első helyen kell betábláznia. Olyan magas kölcsönök folyósíthatok, melyek betáblázásnál háromszoros értékbiztosítást tesznek lehetővé.

7. Az államháztartás költségvetése két főFejezetből áll:

I. FőFejezet: normál státus.

II. FőFejezet: beruházási státus.

a) A normál státus két főrészből áll:

A) Személyi kiadások.

B) Dologi kiadások.

b) A személyi kiadások felölelik az összes állami és állami üzemi alkalmazottak, valamint az állam szolgálatában, de az állami rendszerű fizetési csoportokba be nem sorolt személyek összes állandó illetményeit. Tehát: tiszteletdíj, havidíj, havi zsold, hetibér, napibér, órabér, gyermeknevelési járulék, állami járulék, lakbér, összes nyugdíjak, nyugbérek, kegydíjak, állami életjáradékok, özvegyi díjak, rokkantdíjak, külföldi képviseletek állandó személyi járandóságai.

c) A dologi kiadások személyi dologi és tárgyi dologi részre taglalódnak. Felölelik az összes állami alkalmazottak, stb. összes változó, ideiglenes illetményeit és a fenntartáshoz szükséges költségeket. A személyi dologi részbe tartoznak: a különféle pótdíjak, utazási hányadok, átköltözködési díjak, illetékek, reprezentációs hányadok; a tárgyi dologi részbe tartoznak: a tatarozási költségek, az egyes szakkiképzések végrehajtásához szükséges és az államvédelmet szolgáló összes kiadások költségei.

d) A normál státus mindig fix összegként szerepel 10%-os biztonsági hányaddal. Vita tárgyát a költségvetési vita keretein belül nem képezi.

Az átállítás első évében a törvényhozó testület megszavazza magasságát és nagyságát és ettől az évtől kezdve nem változhat meg összegszerűsége. Egyedül a törvényhozó testület hozzájárulásával lehet csökkenteni vagy emelni.

e) A beruházási státus felöleli a tervgazdálkodás alapján lefektetett beruházási programnak az arra az évre eső pénzszükségletét. Az összköltségvetés legalább 20%-a ide tartozik.

f) A beruházási státus nagysága függ az előző év adókivetéséből tényleg és az állami üzemekből nyereségként befolyt teljes összegnek a normál státus pénzszükségletének levonása után még fennmaradó összegétől. Mindenkor külön felhatalmazás és szentesítés tárgyát képezi mind összegszerűsége, mind a hováfordítása.

8. Az állam költségvetésének minimuma: a csak a normál státus fedezésére szükséges pénzmennyiség; a maximuma: a normál státusnak és a tervgazdálkodás alapján kiszámított beruházási státus teljes pénzszükséglete.

a) A minimális költségvetéssel az állam az átállítás három esztendejében dolgozik. A jelenlegi és a minimális költségvetés között mutatkozó különbséget az állam az átállítás három évére szóló adóelengedések és adómérséklésekre használja fel (VI. Fejezet 6. a) és 7. g) pontok).

b) A maximális költségvetésre az állam fokozatosan, az átállítást követő 15 esztendőn belül térjen át olyképpen, hogy ez alatt az idő alatt az államháztartás új rendszerét is beállíthassa (IX. Fejezet 3. pont).

9. Az állam az árpolitikát szigorúan ellenőrzi. Árpolitikának és megélhetésnek egyensúlyban kell lennie. Az állam határozza meg az elsőrendű közszükségleti cikkek árait, az árpolitika irányítására az állami üzemeket használja fel.

a) Az átállítás első évében a kenyér, liszt, hús, cukor, spiritusz, keményítő, élesztő, szén és fa árát szabályozza. A fennálló kartelleket feloszlatja és a termelési ár, a termelési 12%-os, a közvetítői 2%-os haszon kalkulálásával állapítja meg az állam az új árakat.

b) Az átállítás következő két évében az első évben megállapított árak maradnak kivétel nélkül érvényben.

c) Az átállítás második évében az elsőrendű ruhaszükségleti cikkek árait állapítja meg. Az elsőrendű ruhaszükségleti cikkek áralakulását az átállítás harmadik évében a külföldi árúk versenyképessége fogja már irányítani az egészséges kínálat és kereslet annyira hangoztatott és kívánt törvénye alapján.

d) Az átállítás három esztendejében az állam határozza meg az összes lakbérek és üzletbérek összegszerű nagyságát. A háztulajdonosok ezzel szemben csak a ténylegesen befolyó házbérjövedelem után fizetik házjövedelmi adójukat.

10. Csonka-országunk gazdasági életét a Gazdasági Minisztérium vezeti, irányítja és ellenőrzi. Ez a szerv közvetlenül van alárendelve az állam vezetőpolitikusának és az ország állam-vezérkarának egyik főcsoportját képezi.

a) Alája tartoznak mint államtitkárságok: a pénzügy, kereskedelemügy, földmívelésügy, iparügy, munkaügy, közlekedésügy, a Nemzeti Jegybank és Általános Hitelintézet, az állami gazdasági számvetési szerv, gazdasági statisztika.

b) Az átállítás első esztendejében:

- a pénzügyminisztérium, kereskedelemügyi és földmívelésügyi minisztérium két nagy csoportra oszlanak: az első kisebbik csoport mint elvi csoport, államtitkárság, a másik, nagyobb csoport mint végrehajtó csoport alakul meg;

- a kereskedelemügyi minisztérium, a Magyar Államvasutak, a posta, távirda és rádió üzemek megfelelő szerveiből a közlekedésügyi államtitkárság elvi és végrehajtó csoportja alakul meg;

- a pénzügyminisztérium, kereskedelemügyi és földmívelésügyi minisztérium megfelelő szakembereiből alakul egyrészt a munkaügyi államtitkárság, másrészt az állami gazdasági számvetési szerv;

- a Nemzeti Bankból alakul a Nemzeti Jegybank és Általános Hitelintézet;

- az országos központi statisztikai hivatalból kiválik ennek gazdasági része, ebből alakul a Gazdasági Minisztérium statisztikai államtitkársága.

c) Az átállítás második esztendejében az első esztendőben megalakult elvi csoportok és államtitkárságok a Magyar Állam Államvezérkarába olvadnak és együttesen a Gazdasági Minisztériumot alkotják. Elhelyezésük egy tömbben a jelenlegi pénzügyminisztérium és a Nemzeti Bank palotájában.

d) A szétváláskor megmaradt úgynevezett végrehajtó csoportok mint Gazdasági Államtitkárság a Gazdasági Minisztériumnak megfelelő párhuzamos szervezettel közvetlenül az érdekképviseletnek lesz alárendelve, mint ennek végrehajtó szerve. Elhelyezésük egy tömbben a jelenlegi földmívelésügyi minisztérium palotájában.

e) Az átállítás harmadik esztendejében a Gazdasági Minisztérium elkészíti az állam tervgazdálkodásának alapvető tervezetét, megállapítja a munkálatok sürgősségi sorrendjét (VI. Fejezet 7. pont) és ezek alapján kidolgozza a következő két évre szóló részletes gazdasági beruházási tervet.

f) Az átállítás második esztendejétől kezdve a Gazdasági Miniszternek vannak alárendelve a külföldi politikai és gazdasági képviseletek gazdasági, a csak gazdasági képviseletek minden részükben (IV. Fejezet.).

11. A Legfelső Állami Számszék az államhatalom pénzügyi gazdálkodását ellenőrzi. Minden költségvetési év végével a költségvetési vita megkezdéséig az elmúlt költségvetési és gazdasági évben felhasznált összegekről gazdasági és költségvetési évzáró jelentést szerkeszt. A jelentés alapján adja meg az érdekképviselet a felmentvényt. A felmentvény megadása után kerülhet csak sor a következő költségvetési és gazdasági év költségvetési előirányzatának megvitatására és megadására.

a) A Legfelső Állami Számszék közvetlenül a független Alkotmánybíróságnak van alárendelve. Az államháztartásban beállítandó állami számvevőségek közvetlenül a számszéknek vannak alárendelve, mind személyi, mind anyagi összes vonatkozásaikban. Ez az alá- és fölérendeltségi viszony az átállítás első évében kerül végrehajtásra.

b) A számszék joga, hogy az érdekképviselet, az államvezérkar és vezetőpolitikus előzetes megkérdezése nélkül az Alkotmánybíróságnál az állam pénzügyi gazdálkodására vonatkozóan az ügyészi eljárás megindítására előterjesztést tehessen, de egyidőben bejelenti az ügyészi eljárás megindítására tett megkeresését az állami főhatalom minden egyes tényezőjének.

c) A számszék megkeresésének az Alkotmánybíróság mindenkor eleget tenni tartozik és dönt az ügyészi eljárás lefolytatásának szükségességéről.

d) A számszék és a számvevőségek függetlenek, mint az Alkotmánybíróság.

e) Az állam költségvetésében szereplő titkos alapok ugyancsak alá vannak vetve a számszék ellenőrzésének. Ellenőrzésük és az ellenőrzés eredménye titkos. Kivizsgálás tárgyát éppen úgy képezhetik, mint a nyílt költségvetési részek.

X. Fejezet.

Az átállítás három esztendejében az első évben rendeleti úton életbeléptetett büntetésekkel kell sújtani mindazokat, akik a gazdasági átépítés és az állam gazdasági biztonsága érdekében hozott törvények és rendelkezések ellen vétenek.

1. Az egyes Fejezetekben említett büntető rendelkezéseken kívül a következőkben felsorolt büntető rendelkezések úgy az állampolgárokon, mint az ország területén tartózkodó külföldi állampolgárokon is végrehajthatok.

2. A büntető rendelkezéseket az átállítás első évében felállításra kerülő Állambíróság hajtja végre. Az Állambíróság közvetlenül az állam vezetőpolitikusának van alárendelve.

3. A gazdasági vonatkozású büntető rendelkezések alapjai:

a) Minden, a gazdasági felépítés ellen elkövetett cselekmény bűntett, vétséget vagy kihágást nem ismer.

b) A büntető rendelkezéseknek meg kell állapítaniuk a büntetések legalacsonyabb kiszabatát.

c) Az ítéletek az átállítás három esztendejében fellebbezhetetlenek. Az átállítás után az átállítás alatt kiszabott büntetések perújítás tárgyát nem képezhetik.

4. A gazdasági vonatkozású büntető rendelkezések érvényesek:

a) A bevallási kötelezettség törvénye ellen elkövetett cselekményekre.

b) A kereskedelmi ügyletek hatályosabb védelméről szóló törvény ellen elkövetett cselekményekre.

c) Váltóhamisításokra, csalárd bukásokra, hitelezési csalásokra, hűtlen kezelésre.

d) Közokirat és magánokirat hitelességének hatályosabb védelméről szóló törvény ellen elkövetett cselekményekre.

e) Idegen tulajdon vagy birtok kezeléséről és hatályosabb ellenőrzéséről szóló törvény ellen elkövetett cselekményekre.

f) Aki az állam vagy a köz vagyonából lop vagy sikkaszt, a kárösszeg nagyságára való tekintet nélkül.

g) Aki magánvagyonát az állam engedélye nélkül vagy tiltott módon és úton külföldre menti.

h) Aki az átállítás három esztendejében az átállítást akadályozza, a kiadott törvényeket vagy rendelkezéseket megszegi, kijátssza vagy ezekkel visszaél.

5. A büntetés kiszabata:

a) Legalacsonyabb büntetés 5 évi kényszermunkára átváltoztatható 3 évi fegyház és az összes jogok elvesztése 5 évre, teljes vagy részleges vagyonvesztés.

b) Maximális kiszabat életvesztés. Életvesztéssel járó büntetések mindenkor teljes vagyonvesztéssel vagy folytatólagos állami gyámság alá való helyezéssel is járnak.

c) Politikai merényletekből származó gyilkosságokat vagy gyilkossági kísérleteket mindenkor életvesztéssel és teljes vagyonvesztéssel kell büntetni.

d) A vizsgálati fogságban eltöltött idő nem tudható be a büntetés kiszabatába.

6. Az Állambíróságnak ítéleteit az ügyészi eljárás megindításától számítandó 2 hónapon belül kell hoznia.

7. A gazdasági életre kiható vallásfelekezeti és faji villongásokat az átállítás három esztendejében az államhatalom ugyancsak az Állambíróság elé utalja, amely ezeket a cselekményeket is mint bűntetteket köteles kezelni. Az államhatalom tartja fenn magának mindenkorra és minden körülmények között a jogot, hogy vallás és faji kérdésekben döntsön, irányt szabjon.