Ma 2017. december (karácsony hava) 14. csütörtök, Keresztes Szent János emléknapja, Szilárda, Szilárd napja van.


Gazdasági életünk átállítása

Alapok

Csonka-Magyarország gazdasági életének alapját az az elv képezze, hogy az ország jelenlegi területén élő polgárok megélhetése legyen elsősorban biztosítva a meglevő földrajzi és erőforrás adottságok alapján és csak a megélhetés feltétlen biztosítása után engedjen meg az államhatalom olyan nyereségeket, melyek egyrészt a munka folytonosságát biztosítják, másrészt - igazságos kulcs alapján - a nyereségben közreműködők magánvagyonának fejlesztését teszik lehetővé.

Ebből az elvből folyik annak a törvénynek okvetlen és szükséges elfogadása, mely alapját képezi minden tisztességes és becsületes gazdálkodásnak, termelésnek és kereskedelemnek és amely kimondja:

Az egy ember által összehalmozott tőkének van egy határa, amelyen felül a tőke már nem egyetlenegy ember munkájának a gyümölcse, hanem a tőke felhalmozódásához a munkások tömege a termeléssel, az állampolgárok milliói a fogyasztással, az állam pedig a termelés, fogyasztás és a haszon élvezésének biztosításával járulnak hozzá. Az államnak tehát joga van ahhoz és kötelessége, hogy az így közös erővel felhalmozott tőke élvezetébe szabályozóan befolyást gyakoroljon és a tőke áldásos hasznából az összegyűjtésben résztvevőknek is megfelelő részt juttasson oly módon, hogy ez a résztjuttatás a köz érdekeit szolgálja.

Ezt a törvényt meg kell hoznia a törvényhozó testületnek. Felvilágosító munkával a szocializmus eme magasztos elgondolását kell a gyakorlati életbe való átvalósulás számára éretté tenni. Ha a felvilágosító munka nem használ, korbáccsal kell azokba verni, akiknek a szocializmus hangoztatása arra jó, hogy ocsmány játékukat az "öncélú zseb" gazdasági elvének további virágoztatására használják ki.

Gazdasági életünket radikálisan át kell állítanunk. Félmegoldások és megalkuvások csak oda vezethetnek, hogy csonka-országunk vagy Olaszország, vagy Németország, vagy pedig a Kisentente gyarmatává süllyedne, minden önálló élet képessége nélkül. A Duna-medencében egyedül a korral haladó átszervezések és kezdeményező, cselekvő, brutálisan reális állami célkitűzés segítségével viselhetünk vezető vagy el nem mellőzhető szerepet.

Nagyon öreg ember állott egy szép napon az orvos elé. Panaszkodott. Hogy a feje hasogat, végtagjaiba szaggatás állott, a háta fáj. Egyszóval mindene fáj. Az orvos vizsgálja meg, mi baja lehet, meri eddig bizony minden rendben volt nála. Tüzetes vizsgálat után az orvos eredményt hirdet: "Jó uram, nincs itt más baj, csak az, hogy kilencven éves." Nincs itt más baj, csak az, hogy a magánkapitalizmus, ahogyan átmentette magát a világégésen, kissé nagyon is elavult, kiöregedett, elaggott. Gazdasági rögtöntervekkel ezeken a bajokon segíteni? Egyáltalában, a magánkapitalizmuson, ahogyan jelenleg még berendezéseiben folyik, segíteni? Olyan meddő, mint kilencven éves aggnak korával járó fiziológiai és biológiai bajain segíteni akarni, hogy végleg meggyógyuljon. Az ilyképpen elfecsérelt injekció hasonló a gazdasági rögtöntervekhez: gyógyuláshoz nem vezető gazdasági injekció.

A katonai tudományok egyik híres bölcselője mondja: a döntés helyén nem lehetek eléggé erős. A döntés helyére és a döntést hozó irányba kell minden eszközt, erőt összpontosítanom, bevetnem, ha a csatateret nyertesként akarom elhagyni. A magánkapitalizmus most vívja döntő csatáját, a tovább lenni vagy tovább nem lenni döntő bajvívását. De mit látunk. Ahelyett, hogy minden eszközével a döntő közgazdasági hadszíntérre lépne, kivonja azokat: kivonja tőkéjét, pénzét, eldugja aranyait, elzárkózik, körülveszi magát vámfalakkal, gondolván, rajta nem fog ki az élet. Ennek a magaviseletnek csak csatavesztés lehet a vége. Csúfos kudarc. Megsemmisülés. Igaz, nem volnának sokan, akik emiatt sírnának. Beteljesedne az igazság: aki elkövette azt, hogy a legnagyobb túltermelés idejében a legnagyobb nyomor honosodhatott meg, hogy körülbelül 120 millió ember, lehet mondani, betevő falat nélkül hánytorog ezen a bolygón: az igya is meg a levét rövidlátásának, fizesse is ki a számlát. A magánkapitalizmusnak jelenlegi közgazdasági tudása és érettsége ugyanolyan fokú és arányú, mint volt a világháború alatt a parasztgazdáé, aki a ládafiába tette a kékhasú bankókat, az érméket, ült rajtuk, amíg az események ki nem fújták alóla. Semmi különbség a két felfogás, a két érettségi fok és a két közgazdasági tudás között.

Következtetés a két példából: minden gazdasági rögtönterv, amely a jelenlegi kapitalista berendezéseken akar segíteni, meddő, magában hordja az elbukás csiráját, mert ez a kapitalizmus minden jószándékot, érdekében álló hasznos kezdeményezést bukásában magával ránt. Ezzel megadtuk a gazdasági rögtöntervek elméleti értékét.

Defláció, infláció, devalváció, redefláció, reinfláció és szocializmus, kapitalizmus, liberalizmus, kommunizmus: mik ezek? Zöld vagy szépen, bőségesen telített asztalnál, kényelmes karszékben, a tudomány elméleti elsajátításánál felmerülő igen érdekes, értékes és tanulságos, sőt tudnivaló dolgok, kiváltságosak tulajdona. A gyakorlati életben álló tömeg ezeket nem ismeri. A gyakorlati élet ismer az ég felé emelt könyörgő két kart, melyek munkát kérnek és görcsösen vonagló ajkakon elhaló sóhajt: "Éhes vagyok!"

Ezzel megadtuk a gazdasági rögtöntervek gyakorlati értékét.

Nagyon elterjedt vélemény, hogy a jelenlegi helyzetben cselekednünk kell, még pedig azonnal. Cselekedni! Akár jól, akár rosszul. De cselekedni. És rögtön. De azonnal. Hogy is volt az, ezzel a rögtöncselekvéssel a harctéren? A harcosnak, a raj- és szakaszparancsnoknak azonnal kellett cselekednie, a századparancsnoknak már pár percnyi, a zászlóaljparancsnoknak már legalább egy negyedórányi, az ezredparancsnoknak már egy órányi és így feljebb, fel egészen a fővezérségig, már több heti gondolkodási idő állott rendelkezésre. Az államot, az országot nem lehet raj- vagy szakaszparancsnoki mentalitással vezetni. Az állammal nem lehet rögtöni kihatással valamit cselekedni. Idő kell. Jól kihasznált és felhasznált idő. Azonnal csak a forradalom cselekszik, de az legalább rosszul és tényleg raj- és szakaszparancsnoki elgondolással és mentalitással. A gazdasági rögtöntervek ennélfogva nem lehetnek átfogóak, hiányzik belőlük az átfogás lehetősége, mert azonnal akarnak segíteni és így csupán csak elhatárolt kihatásaik vannak, mint a raj- és szakaszparancsnok azonnali cselekvéseinek.

Ezzel megadtuk a gazdasági rögtöntervek valóságos belső és gyakorlati külső értékét.

Szakítsunk az aranyimádattal. Arany nem csinál forgalmat, nem jelent jólétet. Lásd Franciaország és Egyesült Államok. De nincs mit helyébe tennünk, mondogatják, megjegyzem rettenetes kevés meggyőződéssel. De van. Van egy pénzértékünk, mely sokkal jobban mutatja meg a pénz belső vásárló vagy gazdasági értékét, mint minden aranyfedezet. Az aranyfedezet sohasem mutatta meg a pénz való értékét. Olyannyira nem, hogy az utolsó években már a gazdasági élet bizonyos vonatkozásait is belevitték a pénz értékelésébe, amennyiben megkülönböztetnek nemesvalutájú és nem nemesvalutájú országokat, annak dacára, hogy a nem nemesvalutájú országok aranyfedezete megüti a nemzetközileg megállapított aranyfedezet arányszámát. Ez elvitathatatlanul evolúciós tény. A gazdasági életben is tehát valóra vált a régi jó magyar közmondás: "Nem mind’ arany, ami fénylik." De még mennyire nem. Különösen nem a nemzetközi pénzpiacon.

A pénz és fedezetének kérdése: bizalom kérdése. A nemzetközi aranyfedezet helyébe a nemzetközi bizalmi fedezet kell lépjen, mely gyakorlati kihatásaiban, a lefektetett felépítés és gondolatmenet alapján sokkal inkább tesz eleget a korszerű gazdasági élet követelményeinek, rugalmasabban kíséri ezer változatainak és megnyilvánulásainak útjain, mint az arany elavult, a gazdasági életet béklyóba verő és a gazdasági vérkeringést alákötő, merev, a gazdasági élet sztatikájához és nem dinamikájához kötött fedezeti rendszere.

A korszerű gazdasági élet korszerű értékmérőjének és eszközének, a pénznek legfontosabb alaptörvénye: az állam pénzrendszerének megalkotásánál állapítsa meg gazdasági életének azt a minimális szükségletét, melynek alapján az állam mind az állami háztartásának minimális követelményeit, mind pedig állampolgárainak terhektől mentes létminimumát biztosítani tudja. Ennélfogva nem az aranynak kilókban vagy rudakban heverő merev értéke, hanem az állam gazdasági életének minimális szükséglete a mérvadó és mértékadó a kibocsátandó bankjegyek mennyiségére és fedezetére vonatkozóan is. Végkövetkeztetésképpen: nem az arany csinálja a forgalmat és veti meg ennek biztonságát, hanem a forgalomból lecsapódó nép- és államjövedelemből adódik az arany vagy átvitt értelemben a tulajdon, a vagyon és ezeknek biztonsága, végeredményben az állam gazdasági életének biztonsága és zökkenőktől mentes folytonossága.

Az eddig a gyakorlatba átvitt kisegítésekből - a legegyszerűbbeknek és leggyorsabban végrehajthatóknak látszottak - adódik azonban egy másik alaptörvény is: a forgalom- és fogyasztóképesség csökkentésével, másszóval fizetéscsökkentésekkel és adóemelésekkel a megakadt és felfordult gazdasági vérkeringésen segíteni nem lehet. Ugyanolyan veszedelmes, mint az infláció: nyakló nélküli fizetéscsökkentésekhez és adóemelésekhez vezet, melyeknek legfeljebb papírértékük van és legjobb esetben csak papiroson hozzák meg az államháztartás egyensúlyát. Papirosegyensúlyok hamis mérlegkészítéssel egyenlőek, melyeket a történések büntetnek, a legridegebb, de amellett legigazságosabb bírák.

Egyedüli segítség: a tervgazdálkodás és ezen belül a sürgősségi sorrendnek megállapítása. Ennek alapján kerül a gazdasági terv átfogó végrehajtásra és sohasem gazdasági rögtöntervek segítségével.

Gazdasági életünk átállításának és ezzel kapcsolatosan csonka-országunk új állami felépítésének lépcsőfokait a következőkben vázolt, konkrét, pártérdekeket teljesen mellőző, félreállító és elvető, egyedül a közjó érdekeit szolgáló durva alapterv szolgálja.

A gazdasági átállítás konkrét terve