„Igaz istenhit és igaz Krisztusszeretet kizárólag csak igaz nemzetszeretethez és hazaszeretetthez vezethet és fordítva: igaz nemzetszeretet és hazaszeretet vezessen el bennünket az igaz Isten és Krisztus megértéséhez.
A magyar nemzetiszocializmus gyakorlata szétválaszthatatlan Krisztus tanától.
A zsidó erkölcsi világrend gyakorlati átültetésének és megvalósításának harcos eszköze a kommunizmus; a krisztusi erkölcsi világrend gyakorlati megvalósításának harcos eszköze pedig a Hungarizmusban kiteljesedő magyar nemzetiszocializmus.
Ezek jelentik a mi mozgalmunk érvényes állásfoglalását és alapját a vallással kapcsolatban. Más alapot visszautasítunk. Ezekből folyik aztán minden cselekedetünk is. Nem tűrhető, hogy az egyén belső élete kettészakadjon, hogy vallási meggyőződése nemzeti meggyőződésével összeütközésbe kerüljön. Az egyén csak akkor egész ember és csak akkor számíthat népi közösségünk kiegyensúlyozott, igazi hasznos tagjának, ha vallási meggyőződése és nemzeti meggyőződése erős kapcsolatban és forró összhangban él lelkében és biztos egyensúlyban vetítődik ki tudatában is. Mi megadjuk Istennek, ami Istené és megadjuk nemzetünknek, ami a nemzeté. (...)
Nem ismerünk felekezetnélküliséget. Az istentelenség minden formáját elvetjük, a vallástalanságot megszüntetjük.
Nemzetünk minden tagjának valamely bevett vagy elismert törvényes vallás keretébe kell tartoznia.”

Beterjesztetett a Képviselőház 1939. okt. 20.-i ülésén.

Előszó.

A Nyilaskeresztes Párt soha sem felejtett célja: megtalálni és megteremteni azt a magyar életformát, amely a magyar nemzetet a történelem ítélőszéke előtt, az 1000 éves hagyaték örökösévé avatja. A történelmi örökség jogcíme: erő! A legnagyobb nemzeti erőkifejtés életformája pedig a nemzeti öncélúság és a szociális igazság összhangja. Az antimilitarista zsidó szellemiséggel vezérelt szociáldemokrácia legvégzetesebb tévedése volt a szociális gondolatnak és a katonás szellemnek szembeállítása, mert a kettő nemcsak, hogy nem ellentétes, hanem ugyanazon, a sorsközösség bajtársiasságában egybeforrott szellemnek megnyilatkozása a honvédelemben és a nemzeti munkában. A XX-ik század totális háborúja bebizonyította, hogy a kettő elválaszthatatlan! Aki hisz a Mindenható örök bölcsességében és jóságában, annak tudnia kell, hogy önmagáért semmi rossz nem történik e világon, mert csak a föld porából felemelkedni képtelen szellemi rokkantak nem látják a rosszban az örök jó tanúságait. Éppen azoknak, akik a szociális elesettség következtében és a társadalom helytelen teherelosztásából rájuk hárult kereszt súlya alatt nyögnek, kell tudniuk, hogy az emberi nem az örök béke állapotában az osztályönzés hierarchiájában haladni képtelen kőbálvánnyá merevednék. Évezredeknek a múlt ködébe vesző sorozatán át, ameddig az ember útját követni tudjuk, a háború volt a Gondviselés ítéletének megnyilatkozása, amely éppen azokat az erényeket jutalmazta, amelyek végső fokon minden szociális gondolat kútforrásai: a közösségért vállalt önfeláldozást, a bátorságot, hűséget és szervezőképességet.