Hungarista megemlékezés a magyar októberek hőseiről

2009. október 23-án, 18:00-kor kezdetét vette a Pax Hungarica Mozgalom (PHM) hagyományos forradalmi megemlékezése a Corvin-közben, mintegy 400 résztvevő jelenlétével. A megemlékezés első felszólalója a nagy tiszteletnek örvendő teológus, műfordító, Tudós-Takács János volt. Pontos részletességgel tárta fel a történelmi eseményeket, majd rámutatott, hogy a legnagyobb ellenségnek a mai napig azokat tartják, akik nem hajlandóak behódolni a magyarellenes világrendnek. Az értelmiség arculcsapása volt az is, hogy az egyetemeken leváltották az általuk megbízhatatlannak vélt személyeket és helyükre képzetlen, de hű kommunistákat ültettek. Bevezették a tudományos szocializmus fogalmát, áltudománynak nevezve mindazt, ami kétezer éven keresztül az európai műveltséget jelentette. Ezzel nem csak a magyar népnek üzentek hadat, hanem az európai kultúrának is.

Kiemelte továbbá, hogy sokan szeretik Nagy Imrét úgy emlegetni, mint törvényes miniszterelnököt, s a forradalom központi alakját. A valóság ezzel szemben az, hogy '56 hősei a pesti srácok voltak, Nagy Imre csak sodródott, illetve hátráltatta az eseményeket. Egyébként is hithű kommunista volt, még akkor is, ha saját elvtársai végül kivégezték. Ellenben kitért rá, hogy a forradalomnak nem volt vezére - ami előny és hátrány egyaránt -, de az őseinktől örökölt élni akarás vágya volt az, mely irányította az eseményeket.

Ezután Szentgyörgyhegyi Ferenc következett, aki elszavalta Szabó László Dezső versét. Az est következő felszólalója Lukács Krisztián, az Örző Magyar Gárda főkapitánya volt. Feltette a kérdést, hogy vajon mi különböztette meg 1956-ban a hétköznapokat a mostaniaktól? Válaszként az önfeláldozó hazaszeretetet jelölte meg, mely kiemelte az utca emberét akkoriban. Majd ismét Szentgyörgyhegyi Ferenc következett, aki elszavalta Kiss Dénes Átlőtt szívvel című versét.

A következő megemlékező beszédet Lantos János, a PHM kecskeméti csoportvezetője tartotta. Kitért arra, hogy '56-ban a tiszta hazaszeretet és a szabadság utáni vágy vezérelte az embereket, nem pedig az a remény, hogy a Nyugat majd megsegít minket. Ez merő utópia lett volna, hiszen mint mondta, a bolsevizmus és a liberalizmus egy szellemi tőről fakadó ideológiák. Majd hozzátette, hogy október 23-án kötelességünk szót ejteni 1944. október 15-ről, a hungarista hatalomátvétel napjáról is, hiszen a kettő dátum szorosan összefügg egymással. Ezután a jelenleg regnáló korszellemet, a liberalizmust ostorozta, s nemes egyszerűséggel a halál ideológiájának nevezte. Végezetül kijelentette, hogy '56 és '44 akkor éri el célját, a magyar szabadságot, ha a jelenleg regnáló rendszer is elbukik, és létrejön a hungarista Magyarország.

Mindezek után a Pax Hungarica Mozgalom és az Örző Magyar Gárda is elhelyezte a koszororúját, majd ismét következett Szentgyörgyhegyi Ferenc, ezúttal Mosonyi György ’56-os versét szavalta.

Végezetül, de nem utolsó sorban Domokos Endre János, a PHM vezetője következett. Mondanivalójának fő irányvonalát képezte az, hogy kritizálta azt a fajta mentalitást, miszerint másoktól várjuk a segítséget. Hogy megelégszünk azzal, hogy az aktuális nemzetmegváltó pártra tesszük az X-et, és azzal úgy gondoljuk, hogy meg is van oldva a probléma. Csak nekünk ne keljen semmit tenni. A szebb jövőt készséggel elfogadjuk, csak kéretik azt készen elhozni nekünk, ahogy sokan gondolják. Ez az a hozzáállás, ami káros, és máris borítékolható, hogy csalódás lesz a vége. De ha ez megtörténik, akkor nekünk nem lenézően kell viselkednünk a megvezetettekkel szemben, hogy 'mi megmondtuk', hanem megértően kell a helyes útra vezetni őket. Beszédében megemlítette, hogy a demokraták ma ünneplik a köztársaság 20. születésnapját. Számunkra viszont semmi ünnepelni való nincs, idézve Széchenyit: „Pártok tették tönkre Európát”. Megjegyezte, hogy ma körül-belül 170 párt létezik. Ami éppen 170-el több, mint amennyi kellene, hogy legyen. Ismét kiemelte, hogy magunkon kell kezdeni változást, és az egyenes úton járni, mint ahogyan azt tették a magyar októberek hősei is.

A megemlékezés a Himnusszal, a Székely Himnusszal, illetve az Ébredj magyar közös eléneklésével zártult.

Forrás: Kitartás.hu